Visszhang: koncert

Nick Cave & The Bad Seeds

Visszhang

Mindig rossz jel, ha lehet közel parkolni, és az Aréna előtti hatalmas téren is alig lézeng valaki

Aztán az ember örömmel konstatálja, hogy a legutóbbi, hat évvel ezelőtti koncerthez képest jóval nagyobb a közönség. Az együttes 20.30-kor lép színpadra, és már a 2018-as felálláshoz mérten is van bőven változás a zenészek soraiban. Az állandóságot a mesebeli figurának tűnő és showmannek sem utolsó multiinstrumentalista, Warren Ellis és a lapunknak nemrég nyilatkozó Jim Sclavunos képviseli, míg az újdonságot egy négytagú kórus, Carly Paradis billentyűs és a Radioheadből ismert Colin Greenwood jelenti – utóbbi nem fordul a közönség felé, és szinte soha nem mutatja a kivetítő. Cave jó szokásához híven folyamatosan kapcsolatban, érintkezésben van a közönséggel, és klasszikus értelemben vett lemezbemutató koncertet vezényel le: a nemrég megjelent Wild God tíz dalából kilenc (!) hangzik el. Nincs ezzel semmi baj, a Bad Seeds-életműből amúgy is bármit szívesen hallgat az ember – igazából nem létezhet a rossz setlist fogalma. Cave a zenekart illetően már továbblépett a 2010-es évek második felének gyászkorszakán, egyedül a Bright Horses csendül fel a Ghosteen című lemezről, bár a szülő-gyermek kapcsolat ott van olyan régebbi dalokban is, mint az O Children vagy a Papa Won’t Leave You, Henry. Meglepő módon előkerül két dal a 2021-es Cave–Ellis-lemezről, a Carnage-ről, az est talán legnagyobb telitalálatának bizonyuló Jubilee Streetről meg kiderül, hogy 2013-as keltezése ellenére is van már akkora klasszikus, mint a jóval régebbi Mercy Street vagy a Red Right Hand.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.