Visszhang: koncert

Nick Cave & The Bad Seeds

Visszhang

Mindig rossz jel, ha lehet közel parkolni, és az Aréna előtti hatalmas téren is alig lézeng valaki

Aztán az ember örömmel konstatálja, hogy a legutóbbi, hat évvel ezelőtti koncerthez képest jóval nagyobb a közönség. Az együttes 20.30-kor lép színpadra, és már a 2018-as felálláshoz mérten is van bőven változás a zenészek soraiban. Az állandóságot a mesebeli figurának tűnő és showmannek sem utolsó multiinstrumentalista, Warren Ellis és a lapunknak nemrég nyilatkozó Jim Sclavunos képviseli, míg az újdonságot egy négytagú kórus, Carly Paradis billentyűs és a Radioheadből ismert Colin Greenwood jelenti – utóbbi nem fordul a közönség felé, és szinte soha nem mutatja a kivetítő. Cave jó szokásához híven folyamatosan kapcsolatban, érintkezésben van a közönséggel, és klasszikus értelemben vett lemezbemutató koncertet vezényel le: a nemrég megjelent Wild God tíz dalából kilenc (!) hangzik el. Nincs ezzel semmi baj, a Bad Seeds-életműből amúgy is bármit szívesen hallgat az ember – igazából nem létezhet a rossz setlist fogalma. Cave a zenekart illetően már továbblépett a 2010-es évek második felének gyászkorszakán, egyedül a Bright Horses csendül fel a Ghosteen című lemezről, bár a szülő-gyermek kapcsolat ott van olyan régebbi dalokban is, mint az O Children vagy a Papa Won’t Leave You, Henry. Meglepő módon előkerül két dal a 2021-es Cave–Ellis-lemezről, a Carnage-ről, az est talán legnagyobb telitalálatának bizonyuló Jubilee Streetről meg kiderül, hogy 2013-as keltezése ellenére is van már akkora klasszikus, mint a jóval régebbi Mercy Street vagy a Red Right Hand.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."