Visszhang: könyv

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

Visszhang

A 19. század végi vidéki Angliában mi lehet még annál is megbotránkoztatóbb, mint ha egy 25 éves szép, egészséges nő nem akar férjhez menni?

A regény (egyik) főhőse, Jane, makacsul ragaszkodik szabadságához, nem kíván elsüllyedni a láthatatlanság mocsarában egy férfiak uralta világban. Tudja, hogy többre képes annál, mint hogy ápolónőként dolgozza végig az életét, és halálosan beleszeret a hasonlóan eltökélt Juliettába. A nagyvárosi élet és a szenvedélyes szerelem megváltoztatja az addig engedelmes lányt, aki elindul az úton, amely legalább annyi boldogságot okoz neki, mint szenvedést. Dublin, London és Párizs mellett Borneó is fontos szerepet játszik a regényben. A maláj szigetvilág problémái látszólag távol állnak az angliai dilemmáktól, de gyökerük ugyanabból a vágyból fakad: felfedezni az izgalmakat rejtő ismeretlent. Jane és a hozzá közel állók ugyanúgy a határaikat feszegetik, mint a borneói rádzsa, éjszakánként ugyanazok a kínzó kérdések nem hagyják őket aludni, és ugyanúgy tragédiák sorát kell végigélniük, hogy végül felfedezzék az új világot. Tremain könnyedén teremt feszültséget, súlyos egzisztenciális kérdéseket boncolgat, miközben minden sorát átitatja az erotika. Szereplői korántsem tökéletesek, de ettől jönnek hozzánk még közelebb. Kimagaslanak közülük a harcias, független nők, akik megmutatják a férfiaknak, hogy nemcsak erősebbek és okosabbak náluk, de nagyobb áldozatokra is képesek egy új világ meghódításáért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.