Giovanna például azért támad fel, mert nem is halt meg, tévesen tették hidegre, ahol ijedtében áriákat énekel.
A cselekmény több szálon fut, azok nem is érnek össze később sem, ami kifejezetten üdítő.
A rendező (Marjane Satrapi) játékosan kerüli el a közhelyesség csapdáit, amelyek persze folyton ott leselkednek a közelben. Giovanna kiöregedett, elfeledett operaénekes, tizenöt éve nem tud rendesen énekelni, és azon kesereg, hogy halálát meg sem említik az újságok. Melodrámája végletes, paródiába hajló, de mégis megható. A magát vagdosó tinilány nem hajlandó beszélni, enni, élni egy netre feltöltött szexvideó miatt, amelynek tudtán kívül lett főszereplője. Egy hídról leugrós öngyilkossági kísérlete közben viszont elrabolják, ám az események váratlan fordulatot vesznek, leginkább az elrablója számára. Aztán ott van a kaszkadőr és fia története, ők is annyi mindenen mennek keresztül…
S feltűnnek persze markáns és izgalmas mellékszereplők is. A magyar cím beszédes, tökéletesen fedi a történteket. Párizs pedig e film szerint olyan, mint Budapest. Viharvert, piszkos és ezerféle, s minden kis szegletére millió történet tapad.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
