tévésorozat

My Lady Jane

Visszhang

Biztosra megy a My Lady Jane, amikor jól bevált ihletforrásokból merít.

Képviselteti magát a Bridgertonból ismerős derűs erotika és alternatív történelemszemlélet, a Tudorokból átmentett intrika és fülledtség, valamint Az Úr sötét anyagaiból újrahasznosított állatos-alakváltós fantasy vonal. Csak még jobban zavarba jövünk, amikor kiderül, hogy az erősen színezett cselekmény alapja a Tudor-korszak egyik viharos intermezzója, Lady Jane Grey (lefejezéssel végződő) kilencnapos uralkodása. Talán nem meglepő, hogy a történet feminista újragondolásában Lady Jane a fejét és a szabadságát is megőrzi. Ám ettől sem lesz emlékezetes ez a saját vagányságától megrészegült széria.

Lady Jane (Emily Bader) kora normáival ellenszegülve (mily meglepő) többet akar az élettől, mint gazdag férjet és fiú örökö­söket. Szabadidejében gyógynö­vények kutatásával foglalkozik, és ebből is szeretne független életet biztosítani magának. Karakán (és státuszvesztéstől rettegő) anyja azonban más véleményen van; a lány tudta nélkül odaígéri őt a rossz hírű Lord Guildford Dudley-nak (Edward Bluemel). Közben (ne kérdezzék miért) egyre fokozódik Angliában az ún. verity és ethian csoportok közötti ellentét; előb­biek a „varázstalan” többséget, utóbbiak az alakváltó kisebbséget képviselik. A költő itt bizonyára valami kato­likus-protestáns me­taforára gondolt. Hiába festik alá Lady Jane kalandjait kortárs slá­gerek és anakronisztikusan szókimondó narráció, és hiába izzik a levegő a két ifjú főhős között, mindez kevés egy magával ragadó sorozathoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.