Képviselteti magát a Bridgertonból ismerős derűs erotika és alternatív történelemszemlélet, a Tudorokból átmentett intrika és fülledtség, valamint Az Úr sötét anyagaiból újrahasznosított állatos-alakváltós fantasy vonal. Csak még jobban zavarba jövünk, amikor kiderül, hogy az erősen színezett cselekmény alapja a Tudor-korszak egyik viharos intermezzója, Lady Jane Grey (lefejezéssel végződő) kilencnapos uralkodása. Talán nem meglepő, hogy a történet feminista újragondolásában Lady Jane a fejét és a szabadságát is megőrzi. Ám ettől sem lesz emlékezetes ez a saját vagányságától megrészegült széria.
Lady Jane (Emily Bader) kora normáival ellenszegülve (mily meglepő) többet akar az élettől, mint gazdag férjet és fiú örökösöket. Szabadidejében gyógynövények kutatásával foglalkozik, és ebből is szeretne független életet biztosítani magának. Karakán (és státuszvesztéstől rettegő) anyja azonban más véleményen van; a lány tudta nélkül odaígéri őt a rossz hírű Lord Guildford Dudley-nak (Edward Bluemel). Közben (ne kérdezzék miért) egyre fokozódik Angliában az ún. verity és ethian csoportok közötti ellentét; előbbiek a „varázstalan” többséget, utóbbiak az alakváltó kisebbséget képviselik. A költő itt bizonyára valami katolikus-protestáns metaforára gondolt. Hiába festik alá Lady Jane kalandjait kortárs slágerek és anakronisztikusan szókimondó narráció, és hiába izzik a levegő a két ifjú főhős között, mindez kevés egy magával ragadó sorozathoz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
