Talán a múltból jött. Vagy egy nagyon is mai irodaházban dolgozik. Fekete öltönyt visel, fehér inge makulátlan, kissé idétlen a vastag keretes szemüvege. Táskája, a régi lemezlovasok kelléke behívja a klasszikus aktatáskák képét is. Clown és színész egyszerre. Mit akar? Nem világsikert és nem csillogást. Csak egy teljesebb életet. Az előadás a legjobb újcirkusz- és performance-hagyományokat követi: klasszikus abrobatika, zene, tánc és humor ötvöződik egy komoly és lírai történetben. Sokféle zenét kever hősünk a musicalektől a hiphopig, egymásba csúsznak, ahogy a meglepő zajok és a ritmusváltások is. De nem biztos, hogy főhősünk uralja az elektronikát. A véletlen mindig közbeszólhat, a paraméterek a végtelenségig mozdíthatók: rögtön a hangerő is. A hatalmas trambulin, a társulat fő kelléke nem pusztán cirkuszi elem, hanem a szimbolika kiteljesedésének záloga. A mutatványok persze tökéletesen kivitelezettek, a szaltók, az égbe ugrások, a mesés esések. De nem a virtuozitáson van a hangsúly: megképződik előttünk, hogyan torzíthatja el a tudatunkat a monotonitás és a megfelelési kényszer. Látjuk, hogy a világ sem állandó körülöttünk, a tárgyak ingadoznak, a talaj meginog a lábunk alatt. Kevés a szöveg, azok is jelszavak, amelyeket a katalán művész olykor a mikrofonba kiállt. „More action! More excitement! More everything!” Éld rugalmasabban az életed. Merj kiugrani a hétköznapjaidból. És nem baj, ha párszor pofára esel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
