Visszhang: koncert

Quatuor Ébène

Visszhang

A vonós­négyes műfaját (mint minden ka­ma­raműfajt) arra találták ki, hogy kis szalonokban, bensőséges terekben hangozzon el.

Ehhez képest ülünk a Zeneakadémián, és ezer másik hallgatóval osztozunk Haydn Napfelkelte-vonósnégyesének intim élményében. Mégis működik, mert a francia Quatuor Ébène játéka hamar elvarázsol. Még a kötöttebb klasszicista darabokban is szabadon – és hatásosan – bánnak az idővel és a tempóval. Britten Három divertimentójában, amelyek egytől egyig szellemes, változatos játéktechnikákat követelő miniatűrök, még bátrabban brillíroznak. Néhány éve még a kisebb Solti Termet is alig tudták megtölteni, most pedig csordultig a nagyterem, sok-sok muzsikus is eljött meghallgatni őket.

Mert hát az Ébène tényleg csúcs, talán a legjobbak a pályán. Pierre Colombet olyan finoman hegedül, mint egy angyal, mégis vezeti és inspirálja a többieket, Marie Chilemme csodás hangszínnel és erővel játszik a Stradivari-brácsáján, a legújabb tag, a harmincéves Okamoto Juja határozott karsúllyal csellózik. Persze itt minden az összjátékról, a szüntelen dialógusról szól, a nüanszokról, amelyekben a lényeg van elrejtve. A szünet után Beethoven opus 130-as B-dúr vonósnégyese és a Nagy fúga kerül sorra. A lassú tétel megindító, tiszta, mint a forrásvíz, és a kvartett egyéni hangja abban is megmutatkozik, milyen kevés vibratót használnak. Van, aki fanyalog, pedig így is lehet: néhány évvel ezelőtt a Beethoven Around the World lemez­sorozattal már megmutatták, és akkor is nagyon bejött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.