Visszhang: koncert

Rameau: Castor és Pollux (első változat, 1737)

Visszhang

Ma már nem merészség koncertszerűen előadni egy hosszú Rameau-operát, Vashegyi György meghódított a műfajnak egy nagy és hűséges közönséget.

Hívására eljönnek a legjobb régizene-énekesek, akik átélhetővé, sőt izgalmassá teszik az ehhez hasonlóan bonyolult antik történeteket is.

A tekervényes bevezető felvonások után megjelenik a bikaerős Pollux, aki Jupiter fiaként isteni rangú, szemben a másik apától származó ikertestvérével. Mindketten Télaïre-be szerelmesek, de a testvéri szeretet olyan erős, hogy Pollux isteni minőségét és szerelmét is feladja Castor kedvéért. (Aztán további kanyarok után minden jóra fordul.) S hogy ezzel a nem éppen mai történettel is azonosulni tudunk – miközben számos gyönyörű tánctétel is halogatja a kibontakozást –, az a négy elsőrangú főszereplőnek köszönhető, élü­kön a veterán Véronique Gens-nal; de amikor megjelenik Castor szerepében a 35 éves Reinoud van Mechelen (képünkön), minden szik­rát vet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.