Visszhang: koncert

Rameau: Castor és Pollux (első változat, 1737)

Visszhang

Ma már nem merészség koncertszerűen előadni egy hosszú Rameau-operát, Vashegyi György meghódított a műfajnak egy nagy és hűséges közönséget.

Hívására eljönnek a legjobb régizene-énekesek, akik átélhetővé, sőt izgalmassá teszik az ehhez hasonlóan bonyolult antik történeteket is.

A tekervényes bevezető felvonások után megjelenik a bikaerős Pollux, aki Jupiter fiaként isteni rangú, szemben a másik apától származó ikertestvérével. Mindketten Télaïre-be szerelmesek, de a testvéri szeretet olyan erős, hogy Pollux isteni minőségét és szerelmét is feladja Castor kedvéért. (Aztán további kanyarok után minden jóra fordul.) S hogy ezzel a nem éppen mai történettel is azonosulni tudunk – miközben számos gyönyörű tánctétel is halogatja a kibontakozást –, az a négy elsőrangú főszereplőnek köszönhető, élü­kön a veterán Véronique Gens-nal; de amikor megjelenik Castor szerepében a 35 éves Reinoud van Mechelen (képünkön), minden szik­rát vet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.