Visszhang: dvd

Rameau: Les Boréades

Visszhang

Szerzője életében nem jutott el a bemutatóig, a saját századában nem játszották színpadon, bő két és fél század múltán mégis méltán tekinthetjük elevenen ható remekműnek: ez mind elmondható Rameau utolsó operájáról.

Az a produkció is a Les Boréades nagyszerűségét bizonyítja, amely a dijoni operaház és a berlini Komische Oper koprodukciójában jött létre 2019 tavaszán, Emmanuelle Haïm és Barrie Kosky közös fősége alatt. A zsenigyanús (és némiképp túlfoglalkoztatott) Kosky rendezése egyszerre isteni és szeles, amint az stílszerű is egy olyan tragédie lyrique esetében, amelynek szereplői között az északi szél ógörög istene és az ő számos leszármazottja is ott szerepel. Erőteljes képek és sodró lendületű jelenetek sora, lírai letisztultság és fanyar idézőjelesség egyaránt fellelhető itt, s a Dijonban rögzített előadás egyik legmegragadóbb összetevője kétségkívül Otto Pichler koreográfiája, még ha e sorok írója személy szerint egészen picit unja is annak queer gesztusparádéját. A most is saját historikus együttesét, a Le Concert d’Astrée-t vezénylő Haïm szavatolja a produkció kikezdhetetlen zenei színvonalát, amely olyan kiváló, mind énekben, mind színpadi játékban (és olykor ráadásul táncban is) hibátlan teljesítményre képes operisták csapatmunkájának eredményeképpen válik a nézői-hallgatói gyönyör forrásává, mint az Abaris haute-contre főszerepét megformáló Mathias Vidal, vagy a több szólamot is abszolváló, elragadó figurát teremtő Emmanuelle De Negri.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.