Az a produkció is a Les Boréades nagyszerűségét bizonyítja, amely a dijoni operaház és a berlini Komische Oper koprodukciójában jött létre 2019 tavaszán, Emmanuelle Haïm és Barrie Kosky közös fősége alatt. A zsenigyanús (és némiképp túlfoglalkoztatott) Kosky rendezése egyszerre isteni és szeles, amint az stílszerű is egy olyan tragédie lyrique esetében, amelynek szereplői között az északi szél ógörög istene és az ő számos leszármazottja is ott szerepel. Erőteljes képek és sodró lendületű jelenetek sora, lírai letisztultság és fanyar idézőjelesség egyaránt fellelhető itt, s a Dijonban rögzített előadás egyik legmegragadóbb összetevője kétségkívül Otto Pichler koreográfiája, még ha e sorok írója személy szerint egészen picit unja is annak queer gesztusparádéját. A most is saját historikus együttesét, a Le Concert d’Astrée-t vezénylő Haïm szavatolja a produkció kikezdhetetlen zenei színvonalát, amely olyan kiváló, mind énekben, mind színpadi játékban (és olykor ráadásul táncban is) hibátlan teljesítményre képes operisták csapatmunkájának eredményeképpen válik a nézői-hallgatói gyönyör forrásává, mint az Abaris haute-contre főszerepét megformáló Mathias Vidal, vagy a több szólamot is abszolváló, elragadó figurát teremtő Emmanuelle De Negri.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
