Visszhang: dvd

Rameau: Les Boréades

Visszhang

Szerzője életében nem jutott el a bemutatóig, a saját századában nem játszották színpadon, bő két és fél század múltán mégis méltán tekinthetjük elevenen ható remekműnek: ez mind elmondható Rameau utolsó operájáról.

Az a produkció is a Les Boréades nagyszerűségét bizonyítja, amely a dijoni operaház és a berlini Komische Oper koprodukciójában jött létre 2019 tavaszán, Emmanuelle Haïm és Barrie Kosky közös fősége alatt. A zsenigyanús (és némiképp túlfoglalkoztatott) Kosky rendezése egyszerre isteni és szeles, amint az stílszerű is egy olyan tragédie lyrique esetében, amelynek szereplői között az északi szél ógörög istene és az ő számos leszármazottja is ott szerepel. Erőteljes képek és sodró lendületű jelenetek sora, lírai letisztultság és fanyar idézőjelesség egyaránt fellelhető itt, s a Dijonban rögzített előadás egyik legmegragadóbb összetevője kétségkívül Otto Pichler koreográfiája, még ha e sorok írója személy szerint egészen picit unja is annak queer gesztusparádéját. A most is saját historikus együttesét, a Le Concert d’Astrée-t vezénylő Haïm szavatolja a produkció kikezdhetetlen zenei színvonalát, amely olyan kiváló, mind énekben, mind színpadi játékban (és olykor ráadásul táncban is) hibátlan teljesítményre képes operisták csapatmunkájának eredményeképpen válik a nézői-hallgatói gyönyör forrásává, mint az Abaris haute-contre főszerepét megformáló Mathias Vidal, vagy a több szólamot is abszolváló, elragadó figurát teremtő Emmanuelle De Negri.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.