Visszhang: tévésorozat

Ransom Canyon

  • - ts -
  • 2025. május 7.

Visszhang

Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Előbb kezdte a fél világ kotkodácsolni, hogy „a western reneszánszát éljük”, vagy a karvalytőke szabadította a nyakunkra hamarabb Taylor Sheridant? Mindegy, az idézőjelek közötti részt nevezzük önbeteljesítő közhelynek. Mozgóképes áradatot pedig úgy a legkönnyebb fakasztani, hogy a rendelkezésre álló számos műfajban próbálkozunk – lehetőleg egyszerre. Magam nagyon várom például a Colt és muzsika 21. századi reinkarnációját, mert nagyon bírtam az éneklő, de lusta indiánokat („ha nincsen a muzsika, a munka oly ronda”), akik elásták valahová a csatabárdot, s amikor kellett volna, felásták érte a fél prérit, nos, sikertelenül.

A Ransom Canyon szorgos alkotói rendesen megtanulták a leckét, így már a tízrészes sorozat legelső percében feltűnik egy vágtató lovas, egy pár levetett csizma, s egy szabályosan haladó pick-up truck… Innentől nincs kérdés. Pontosabban az a kérdés, hogy mi nincs. Tudniillik, Texasban. Az eddigi westernek ugyanis arról szóltak, hogy mi van Texasban. Számos marhacsorda a föld felett, temérdek olaj a föld alatt, s máris mehetett a hirig, hogy ki birtokolja ezeket, s aki birtokolja az egyiket, jókedvvel abriktolhatja a másikat birtoklót. Viszont víz nagyon kevés van Texasban, ám az a kevés, ami van, simán megér egy sorozatot. Vegyük el attól, akié, és hajrá! Csak az a baj, hogy a Ransom Canyon szorgos alkotói ehhez a legmegfelelőbb keretnek a dél-amerikai szappanoperát találták. Egyesek szerint ez Mexikó közelsége miatt lehet, mások az invenció teljes hiányára gyanakodnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.