Visszhang: koncert

Víkingur Ólafsson és az Orchestre symphonique de Montréal

Visszhang

Nem maradt viszonzatlan a hazai közönség szeretete Víkingur Ólafsson iránt.

Az izlandi zongoraművész olyan rá­adásokat játszott magyar szerzőktől, amelyeket a Bartók rádió is csak éjjel merne leadni: a Nuages Liszttől, az Aus der Ferne Kurtágtól és (ez utóbbi nem hardcore) Bartók Három csíki népdala. Előtte Ravel kétkezes, G-dúr zongoraversenye szólt. Aki ismeri Ólafsson felvételeit, észrevehette, hogy a zongorista milyen keveset támaszkodik a pillanatnyi impulzusaira. Az intellektuális megközelítés, ahogy most is, általában előnyére válik: a két széltétel szabálytalan ritmu­sai­val és hangsúlyaival szédítően gyorsnak tűnt, a középső lassú tétel misztériuma pedig úgyis érvényesült, hogy a szólista vonalzóval alakította az arányait.

A Montréali Szimfonikusokat a venezuelai Rafael Payare igazgatta. Az energikus jelző ide kevés, a dirigens táncolt és ugrált Liszt Ferenc Les Préludes című szimfonikus költeménye közben, a latinos hév pedig a hangzásnak is igen jót tett. Sosztakovics X. szimfóniája, amelyet Payare kotta nélkül vezényelt, már kevésbé tetszett. Technikailag tökéletes volt, s jól megmutatkoztak benne a kanadaiak erényei – egységes vonóskar, összecsengő fúvósok, fürge ujjak –, de felszínes maradt. A Sztálin portréjául szánt groteszk második tétel szinte komolyan szólt, aggódtam is a záróakkord után, hogy a fortissimóra összeverődik-e az emberek tenyere. De senki nem tapsolta meg az acélembert. A végén annál lelkesebben ünnepeltük a montrealiakat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."