Visszhang: film

Red, White & Royal Blue

Visszhang

Furcsának tűnhet, de a queer közösség nemcsak az artmozik sötét termeibe száműzött, fájdalmas drámákra vágyik az előbújás traumájáról, a gyűlölködésről és az önelfogadás bonyodalmairól, hanem romkomokra is, amelyek pont olyan butuskák és sziruposak, mint heteró társaik (ezt a vonalat képviseli a Kszi, Simon, a Karácsonyi meglepi és a Fülig beléd zúgtam is). A lefóliázott könyvek korában ez nem csupán ízlésbeli kérdés, hanem politikai manifesztum is.

Casey McQuiston regényének adaptációja sok minden akar lenni egyszerre: politikai rendszerek naiv kritikája (kritizálja a brit monarchia intézményét, és elképzel egy délről származó amerikai elnöknőt, aki demokrataként behúzza Texast), kicsit szexibb meleg románc, mélynek szánt melodráma és bugyuta vígjáték is. A koncepció már ott megbicsaklik, hogy hiányzik az igazi izzás a két Ken baba, a Henry herceget alakító Nicholas Galitzine és az amerikai elnök fiát játszó Taylor Zakhar Perez között. Sorjáznak a heteró romantikus vígjátékokból unásig ismert klisék: a hűvös, távolságtartó sznob és a heves, temperamentumos akarnok találkozása, akik eleinte utálják egymást, majd némi kényszerű összezártság után egymás karjaiba omlanak. Az ezerszer játszott lemez sajnos csak a hősök közötti minimális erotikus feszültséggel tud működni. A mű nem riad vissza a szexjelenetektől (ami aligha volna dicséret, ha a szex ábrázolása nem lenne a mai napig tabu sok queer témájú filmben) és a kimondottan a meleg férfitekintetnek szóló erotikus toposzok beemelésétől. De nem mer igazán belefeledkezni az alaphelyzet röhejes voltába (két kiváltságos ifjú álakadályokkal tűzdelt szerelme), ehelyett egy egész politikai­utópia-rendszert épít, miközben a fiúkat elválasztó melodrámai akadályok sem tűnnek elég áthidalhatatlannak. A műdrámák (a herceg melegsége romlásba dönti a brit királyi házat, az elnöki csemete afférja pedig elidegeníti majd anyu szavazóit) szinte szemfájdítóan olcsó műterekben bontakoznak ki. Akár egy alacsony költségvetésű Hallmark- vagy Netflix-filmben, a szereplők túlvilágított, papírmasé díszletek és bántóan vibráló CGI-hátterek előtt kelletik magukat, miközben kiagyalt, papírízű mondatok hagyják el a szájukat. A politikai okfejtések könnyfakasztóan naivak (pedig egy romantikus vígjátéktól nyilván nem várunk mély­analízist), a herceg és az elnökcsemete közötti flörtölés és pengeváltások pedig mellőznek minden izgalmat és érzékiséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.