Visszhang: film

Red, White & Royal Blue

Visszhang

Furcsának tűnhet, de a queer közösség nemcsak az artmozik sötét termeibe száműzött, fájdalmas drámákra vágyik az előbújás traumájáról, a gyűlölködésről és az önelfogadás bonyodalmairól, hanem romkomokra is, amelyek pont olyan butuskák és sziruposak, mint heteró társaik (ezt a vonalat képviseli a Kszi, Simon, a Karácsonyi meglepi és a Fülig beléd zúgtam is). A lefóliázott könyvek korában ez nem csupán ízlésbeli kérdés, hanem politikai manifesztum is.

Casey McQuiston regényének adaptációja sok minden akar lenni egyszerre: politikai rendszerek naiv kritikája (kritizálja a brit monarchia intézményét, és elképzel egy délről származó amerikai elnöknőt, aki demokrataként behúzza Texast), kicsit szexibb meleg románc, mélynek szánt melodráma és bugyuta vígjáték is. A koncepció már ott megbicsaklik, hogy hiányzik az igazi izzás a két Ken baba, a Henry herceget alakító Nicholas Galitzine és az amerikai elnök fiát játszó Taylor Zakhar Perez között. Sorjáznak a heteró romantikus vígjátékokból unásig ismert klisék: a hűvös, távolságtartó sznob és a heves, temperamentumos akarnok találkozása, akik eleinte utálják egymást, majd némi kényszerű összezártság után egymás karjaiba omlanak. Az ezerszer játszott lemez sajnos csak a hősök közötti minimális erotikus feszültséggel tud működni. A mű nem riad vissza a szexjelenetektől (ami aligha volna dicséret, ha a szex ábrázolása nem lenne a mai napig tabu sok queer témájú filmben) és a kimondottan a meleg férfitekintetnek szóló erotikus toposzok beemelésétől. De nem mer igazán belefeledkezni az alaphelyzet röhejes voltába (két kiváltságos ifjú álakadályokkal tűzdelt szerelme), ehelyett egy egész politikai­utópia-rendszert épít, miközben a fiúkat elválasztó melodrámai akadályok sem tűnnek elég áthidalhatatlannak. A műdrámák (a herceg melegsége romlásba dönti a brit királyi házat, az elnöki csemete afférja pedig elidegeníti majd anyu szavazóit) szinte szemfájdítóan olcsó műterekben bontakoznak ki. Akár egy alacsony költségvetésű Hallmark- vagy Netflix-filmben, a szereplők túlvilágított, papírmasé díszletek és bántóan vibráló CGI-hátterek előtt kelletik magukat, miközben kiagyalt, papírízű mondatok hagyják el a szájukat. A politikai okfejtések könnyfakasztóan naivak (pedig egy romantikus vígjátéktól nyilván nem várunk mély­analízist), a herceg és az elnökcsemete közötti flörtölés és pengeváltások pedig mellőznek minden izgalmat és érzékiséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.