Visszhang: film

Red, White & Royal Blue

Visszhang

Furcsának tűnhet, de a queer közösség nemcsak az artmozik sötét termeibe száműzött, fájdalmas drámákra vágyik az előbújás traumájáról, a gyűlölködésről és az önelfogadás bonyodalmairól, hanem romkomokra is, amelyek pont olyan butuskák és sziruposak, mint heteró társaik (ezt a vonalat képviseli a Kszi, Simon, a Karácsonyi meglepi és a Fülig beléd zúgtam is). A lefóliázott könyvek korában ez nem csupán ízlésbeli kérdés, hanem politikai manifesztum is.

Casey McQuiston regényének adaptációja sok minden akar lenni egyszerre: politikai rendszerek naiv kritikája (kritizálja a brit monarchia intézményét, és elképzel egy délről származó amerikai elnöknőt, aki demokrataként behúzza Texast), kicsit szexibb meleg románc, mélynek szánt melodráma és bugyuta vígjáték is. A koncepció már ott megbicsaklik, hogy hiányzik az igazi izzás a két Ken baba, a Henry herceget alakító Nicholas Galitzine és az amerikai elnök fiát játszó Taylor Zakhar Perez között. Sorjáznak a heteró romantikus vígjátékokból unásig ismert klisék: a hűvös, távolságtartó sznob és a heves, temperamentumos akarnok találkozása, akik eleinte utálják egymást, majd némi kényszerű összezártság után egymás karjaiba omlanak. Az ezerszer játszott lemez sajnos csak a hősök közötti minimális erotikus feszültséggel tud működni. A mű nem riad vissza a szexjelenetektől (ami aligha volna dicséret, ha a szex ábrázolása nem lenne a mai napig tabu sok queer témájú filmben) és a kimondottan a meleg férfitekintetnek szóló erotikus toposzok beemelésétől. De nem mer igazán belefeledkezni az alaphelyzet röhejes voltába (két kiváltságos ifjú álakadályokkal tűzdelt szerelme), ehelyett egy egész politikai­utópia-rendszert épít, miközben a fiúkat elválasztó melodrámai akadályok sem tűnnek elég áthidalhatatlannak. A műdrámák (a herceg melegsége romlásba dönti a brit királyi házat, az elnöki csemete afférja pedig elidegeníti majd anyu szavazóit) szinte szemfájdítóan olcsó műterekben bontakoznak ki. Akár egy alacsony költségvetésű Hallmark- vagy Netflix-filmben, a szereplők túlvilágított, papírmasé díszletek és bántóan vibráló CGI-hátterek előtt kelletik magukat, miközben kiagyalt, papírízű mondatok hagyják el a szájukat. A politikai okfejtések könnyfakasztóan naivak (pedig egy romantikus vígjátéktól nyilván nem várunk mély­analízist), a herceg és az elnökcsemete közötti flörtölés és pengeváltások pedig mellőznek minden izgalmat és érzékiséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."