Rögtön a legnagyobb slágerével, a Royalsszal indította a műsort, és ekkor még remélni lehetett, hogy zenekarának tagjai majd egyesével fognak megjelenni a színpadon, mint a Talking Heads Stop Making Sense című koncertfilmjében. De hamar kiderült, hogy erről szó sincsen. Bár év elején még héttagú együttese volt, ebből mindössze a dobos és a szintetizátoros maradt meg, és őket is eléggé elbújtatták a háttérben. Az új-zélandi énekesnőnek így egyedül kellett elvinnie a hátán a koncertet. Derekasan elugrált többször is a színpad egyik végétől a másikig, de ez nagyjából a harmadik számig volt izgalmas, onnantól kezdett egy nagyon költséges karaoke-előadásra emlékeztetni a fellépés. Bár meglepő módon volt egy Disclosure-feldolgozás, a programban sem vállalt nagy kockázatot: a legutóbbi, zenei szempontból legizgalmasabb lemezéről mindössze két dalt zavart le az elején, pedig az egyre egysíkúbbá váló koncert háromnegyedénél jól jöttek volna a Solar Power számai. A koncert utolsó dalának, a Green Lightnak a nagy meglepetése a Lorde előtt fellépő Caroline Polachek beugrása volt, ami reklámfogásként is működött, mert másnapra ezzel volt tele az internetes szaksajtó, de leginkább azért volt fontos, mert ekkor végre újra élettel telt meg a színpad. Kellett volna még néhány hasonló pillanat, mert ha ez nincs, akkor legfeljebb az maradt volna meg az emlékezetünkben, hogy az egyik dal közben elromlott a mikrofon.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
