Visszhang: koncert

Lorde

Visszhang

Jelentős késéssel, a színpad egyik láthatatlan pontján kezdte el Lorde a koncertjét.

Rögtön a legnagyobb slágerével, a Royalsszal indította a műsort, és ekkor még remélni lehetett, hogy zenekarának tagjai majd egyesével fognak megjelenni a színpadon, mint a Talking Heads Stop Making Sense című koncertfilmjében. De hamar kiderült, hogy erről szó sincsen. Bár év elején még héttagú együttese volt, ebből mindössze a dobos és a szintetizátoros maradt meg, és őket is eléggé elbújtatták a háttérben. Az új-zélandi énekesnőnek így egyedül kellett elvinnie a hátán a koncertet. Derekasan elugrált többször is a színpad egyik végétől a másikig, de ez nagyjából a harmadik számig volt izgalmas, onnantól kezdett egy nagyon költséges karaoke-előadásra emlékeztetni a fellépés. Bár meglepő módon volt egy Disclosure-feldolgozás, a programban sem vállalt nagy kockázatot: a legutóbbi, zenei szempontból legizgalmasabb lemezéről mindössze két dalt zavart le az elején, pedig az egyre egysíkúbbá váló koncert háromnegyedénél jól jöttek volna a Solar Power számai. A koncert utolsó dalának, a Green Lightnak a nagy meglepetése a Lorde előtt fellépő Caroline Polachek beugrása volt, ami reklámfogásként is működött, mert másnapra ezzel volt tele az internetes szaksajtó, de leginkább azért volt fontos, mert ekkor végre újra élettel telt meg a színpad. Kellett volna még néhány hasonló pillanat, mert ha ez nincs, akkor legfeljebb az maradt volna meg az emlékezetünkben, hogy az egyik dal közben elromlott a mikrofon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.