Érezhetően alapoztak arra is, hogy a minden értelemben laikus, ellenben a Borgiákról szóló tévésorozaton és a Dan Brown-könyveken iskolázott nagyközönség is érezhetően kíváncsi a világ- és egyháztörténet bizonyos fordulataira. Magától értetődő volt, hogy Ferencnek is szenteljenek egy írást: Jávor Miklós zárótanulmánya nem hallgatja el a pápa egyházi karrierjének vitatható pontjait, például azt, hogy mennyire (nem) volt bátor a Videla-diktatúra idején, amikor talán illett volna megszólalnia… A cikkek között akad még néhány, amelyek a 20. századi pápák viselt dolgaival foglalkoznak: a Mussolini Olaszországával kötött lateráni konkordátum éppen úgy előkerül, mint (Rétfalvi Balázs tanulmányában) a II. vatikáni zsinat, amelynek elfogadott dokumentumai között akad olyan, amelyben a katolikus egyház elismeri minden ember jogát a vallásszabadsághoz, egy másikban (Nostra aetate) pedig az antiszemitizmus elítélése mellett nyit a többi világvallás felé. A téma szempontjából létfontosságú kisenciklopédia (amelyből megtudhatjuk, mire jó az infula, mikor használnak faldistoriumot, vagy éppen honnan kapta a nevét a jelen Magyarországán sem ismeretlen simonia) mellett számos legendát is fact check alá vetnek a szerzők. Olyanokat például, hogy valóban kiskamaszok vérét itta-e a haldokló VIII. Ince pápa, és tényleg ő volt-e a boszorkányok ostora.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
