Szemrevaló: Visszhang

Saját lifttel a pokolba  

  • - kg -
  • 2021. október 6.

Visszhang

Daniel Brühlnek rossz napja van.

Pedig minden milyen szépen indult: szép lakás, szép család, szép karrier és jó esélyek egy szuperhősfilm főszerepére. Daniel rendesen rá is van izgulva a projektre, csak sikerüljön meggyőzni a londoni szereposztókat. A gép indulásáig tengernyi az idő, Daniel még kiélvezné a hazai pálya előnyeit: nyilvánvaló, hogy az Anyatej nevű csehó törzsközönsége ugyanolyan áhítattal üdvözli majd, mint minden berlini járókelő. De Daniel nem is tévedhetett volna nagyobbat. Igen, Daniel, mert Brühl – a saját rendezésében – magát játssza, hogy hány százalékban, annak csak ő és egy másik Daniel, a forgatókönyvet jegyző Kelhmann a tudója. Mi olyan 47 százalékra tippelünk, ami kellemes arány, az öniróniánál több, az önostorozásnál kevesebb. Szóval, Daniel, a sztár betér a Prenzlauer Berg-i kocsmába, de nem az elé tolt aszpikos sonka a legrosszabb, ami itt ma vele megtörténhet. A legrosszabb egy testes törzsvendég képében jelentkezik, aki úgy fest, mint azok a földi halandók, akik Daniel lelkes közönségét alkotják. De nem Bruno, mert ő a szomszéd a pokolból. Az a legkevesebb, hogy olcsó nyugatnémet romantikázásként tekint a Good Bye Lenin!-re, arra a filmre, amelyik Danielt sztárrá tette. A pofonok nem csak filmes vonalon érkeznek, Bruno (a remeklő Peter Kurth alakításában) sztoikus nyugalommal sorozza Daniel egóját, és csak üti és üti szegény sztárt – összecsapásuk durvább, mint bármely szuperhősfilm. Igazi színpadias leszámolás az övék, nem lennénk meglepve, ha az Anyatej pultja az aszpikos sonkával előbb-utóbb egy igazi színpadon tűnne fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.