Visszhang: lemez

Schubert: Dalok / Philippe Jaroussky

Visszhang

Az, hogy valaki kontratenorként jól énekel barokkot, távolról sem garantálja, hogy a német dalirodalommal is remekel majd.

Legutóbb az egykor csodagyerekként induló Alois Mühlbacher próbálkozott Mahler- és Richard Strauss-Liedekkel, kellemes, de nem eléggé meggyőző eredménnyel, most pedig Philippe Jaroussky vette a bátorságot Schuberthez, miután zongoristájával, Jérôme Ducros-val nagy sikerű koncertet adtak a londoni Wigmore Hallban. A 46 éves kontratenortól, aki az utóbbi években szívesen vett karmesteri pálcát is a kezébe, sokkal elmélyültebb, lírai hozzáállást követel ez a repertoár, mint a nagy drámákra és kitárulkozásra alkalmas barokk, ráadásul néhány dal (Des Fischers Liebesglück) kifejezetten nehezen adja magát. Persze olyan dalokat válogatott, amelyek kidomborítják éneklésének erősségeit, az éteri pianókat, a melankolikus hajlításokat, a gyengédséget (Nachtstück), az angyali, androgün falzettben rejlő izgalmat. És olyat is választott, amelyet már sokszor hallottunk: az utolsó szám előtt az Ave Maria csendül fel. Lehet, hogy lesznek, akik nem elégedettek a német dikcióval, és a hangfaj egészen más lehetőségeket tartogat, mintha egy bariton énekelne. De mégis Jaroussky – egy szinte már veterán énekes – ösztönös tehetségét halljuk ezen a lemezen. Aki ezúttal ráadásul sokkal kevésbé bízza magát a rutinra, és hallhatóan nagy kedvvel kalandozik ismeretlen területre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.