Visszhang: lemez

Schubert: Dalok / Philippe Jaroussky

Visszhang

Az, hogy valaki kontratenorként jól énekel barokkot, távolról sem garantálja, hogy a német dalirodalommal is remekel majd.

Legutóbb az egykor csodagyerekként induló Alois Mühlbacher próbálkozott Mahler- és Richard Strauss-Liedekkel, kellemes, de nem eléggé meggyőző eredménnyel, most pedig Philippe Jaroussky vette a bátorságot Schuberthez, miután zongoristájával, Jérôme Ducros-val nagy sikerű koncertet adtak a londoni Wigmore Hallban. A 46 éves kontratenortól, aki az utóbbi években szívesen vett karmesteri pálcát is a kezébe, sokkal elmélyültebb, lírai hozzáállást követel ez a repertoár, mint a nagy drámákra és kitárulkozásra alkalmas barokk, ráadásul néhány dal (Des Fischers Liebesglück) kifejezetten nehezen adja magát. Persze olyan dalokat válogatott, amelyek kidomborítják éneklésének erősségeit, az éteri pianókat, a melankolikus hajlításokat, a gyengédséget (Nachtstück), az angyali, androgün falzettben rejlő izgalmat. És olyat is választott, amelyet már sokszor hallottunk: az utolsó szám előtt az Ave Maria csendül fel. Lehet, hogy lesznek, akik nem elégedettek a német dikcióval, és a hangfaj egészen más lehetőségeket tartogat, mintha egy bariton énekelne. De mégis Jaroussky – egy szinte már veterán énekes – ösztönös tehetségét halljuk ezen a lemezen. Aki ezúttal ráadásul sokkal kevésbé bízza magát a rutinra, és hallhatóan nagy kedvvel kalandozik ismeretlen területre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.