Visszhang: film

Származás

  • 2024. április 17.

Visszhang

Hogyan lehet egy társadalomtudományi, antropológiai kutatást és e kutatás filozófiai következtetéseit levonó sikerkönyvből játékfilmet készíteni?

Isabel Wilkerson műve (Caste vagyis Kaszt, de magyarul a szájbarágós Szolgaságra születtünk? címmel fog megjelenni) a legutóbbi évekig sértően pontatlanul fajinak nevezett kérdést (az ember nevű élőlény a faj, testi sajátosságoktól függetlenül) közelíti meg társadalomszervezési aspektusból, keres és talál analógiákat a indiai érinthetetleneket, a nácik által (is) üldözött zsidókat, az Amerikába rabszolgának hurcolt feketéket érő több évszázados bánásmód tekintetében, és úgy találja, hogy a rasszizmus nem oka, csak megnyilvánulása a jól körülhatárolható uralkodói kaszt (osztály, réteg stb.) által irányított társadalom hierarchikus felépítést elfogadó közmeg­egyezésének. Ha az ember elfogadja, hogy vannak nála alacsonyabb rendűek, akkor ő maga haszonélvezője és támogatója, s ekként lojális része az ezen az elven alapuló jogrendnek. Tekinthetjük felületesnek ezt a következtetést, de a felhozott példák tényleg gyomorba vágóak – és nem mellesleg van bennük képiség (pl. egy iskolai baseballcsapat fekete tagja csak gumimatracon mehet a medencébe, amikor már minden fehér gyerek kijött). Csak meg kell hozzájuk találni a keretet. Ava DuVernay rendező megoldása viszont – miszerint a könyv születését kell filmre vinni, és írójának életébe ágyazva bemutatni a gondolatmenetet alátámasztó, különböző helyekről és korokból származó példákat – egy idő után fárasztó. Nem rádöbbenés van, hanem lecke.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.