Visszhang: film

Származás

  • 2024. április 17.

Visszhang

Hogyan lehet egy társadalomtudományi, antropológiai kutatást és e kutatás filozófiai következtetéseit levonó sikerkönyvből játékfilmet készíteni?

Isabel Wilkerson műve (Caste vagyis Kaszt, de magyarul a szájbarágós Szolgaságra születtünk? címmel fog megjelenni) a legutóbbi évekig sértően pontatlanul fajinak nevezett kérdést (az ember nevű élőlény a faj, testi sajátosságoktól függetlenül) közelíti meg társadalomszervezési aspektusból, keres és talál analógiákat a indiai érinthetetleneket, a nácik által (is) üldözött zsidókat, az Amerikába rabszolgának hurcolt feketéket érő több évszázados bánásmód tekintetében, és úgy találja, hogy a rasszizmus nem oka, csak megnyilvánulása a jól körülhatárolható uralkodói kaszt (osztály, réteg stb.) által irányított társadalom hierarchikus felépítést elfogadó közmeg­egyezésének. Ha az ember elfogadja, hogy vannak nála alacsonyabb rendűek, akkor ő maga haszonélvezője és támogatója, s ekként lojális része az ezen az elven alapuló jogrendnek. Tekinthetjük felületesnek ezt a következtetést, de a felhozott példák tényleg gyomorba vágóak – és nem mellesleg van bennük képiség (pl. egy iskolai baseballcsapat fekete tagja csak gumimatracon mehet a medencébe, amikor már minden fehér gyerek kijött). Csak meg kell hozzájuk találni a keretet. Ava DuVernay rendező megoldása viszont – miszerint a könyv születését kell filmre vinni, és írójának életébe ágyazva bemutatni a gondolatmenetet alátámasztó, különböző helyekről és korokból származó példákat – egy idő után fárasztó. Nem rádöbbenés van, hanem lecke.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.