Visszhang: könyv

Szecsődi Tamás Leó: Táguló világom

Visszhang

A könyv három nagy fejezete különböző stílusú és hangvételű meséken keresztül szeretné átölelni az életet.

Először a szűkebb környezetünkben előforduló kihívásokról, a családi és baráti kapcsolatokról olvashatunk (Én). Ezeket a társadalmi beilleszkedést tárgyaló (Én és a világ), végül pedig a hit (Én és a természetfeletti) alapkérdéseit feszegető történetek követik. A több mint negyven rövid elbeszélést tartalmazó kötet kifejezetten izgalmasan indul, de amikor a klasszikus népmesei elemek más kultúrák hagyományaival, például a görög mitológia elemeivel találkoznak, a látókör némileg beszűkül.

Ez leginkább a meséket követő, gyakran kifejezetten didaktikusra sikeredett kis összefoglalókban érhető tetten. A terv szerint a közös gondolkodást ösztönző koncepcióból ezáltal éppen a különböző megfejtések lehetősége vész el. Ráadásul e magyarázatok a legtöbb esetben hívő keresztényi szemszögből értelmezik a történeteket. Noha a konkrét bibliai párhuzamok általában csak lehetőségként merülnek fel, mégis ez a világmagyarázat dominál. A szerző arra sem hajlik, hogy a királyok és királyfiak középkori hierarchiáját női főszereplőkkel törje meg.

A legjobban sikerült szövegek a természeti jelenségekhez kapcsolódnak. Ilyen például a görcsösen teremni akaró fügefa vagy a mogyoróbokrot kisegítő diófa meséje. Sokat dobnak a köteten Gyetkó Krisztina ízléses, fejezetenként változó, tematikus színskálával operáló illusztrációi is. Jó érzés kézben tartani ezt a kétségtelenül szép válogatást, ám érdemes előre alaposan átlapozni, hogy kiderüljön, valóban olyan „iránytűvel” tájékozódik-e, amilyennel mi is szívesen útnak indítanánk a gyerme­künket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.