Visszhang: könyv

Szemjon Hanyin: De nem úgy

Visszhang

Az orosz származású lett költő cím nélküli verseiben könnyű eltévedni.

A megannyi, szinte rekonstruálhatatlan vershelyzet és a beszélői szólamok kuszasága közepette alig találni kapaszkodót, ám a szövegek aztán egy egészen váratlan fordulattal visszarántanak saját, meglehetősen abszurd világukba. Nem tehetünk mást: el kell fogadnunk Hanyin költészetének sajátos szabályait, hagyva, hogy a fókuszáltságunk feletti kontroll elvesztésének szédítő rémületével belezuhanjunk e lírai tudatfolyamba.

A szövegekben visszatérő létállapotként jelenik meg az akaratlan szemlélődés és a világba vetettség tapasztalata, aminek legfontosabb megtestesítője – kissé paradox módon – az űrhajós, aki „egy nagyon érzékeny bőrszkafanderben / a totális súlytalanság állapotában” látszólag elhagyni igyekszik a Földet, mégis a gravitáció után sóvárog. Az elzárkózás lehetetlenségének párhuzamos motívuma a búvár, aki szintén nem képes távol tartani a külvilágot: „a belém épített búvárfelszerelés / kilyukadt”. A távolságtartó, passzív megfigyelő sebezhetetlenségének illúziója is szertefoszlik tehát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.