Visszhang: könyv

Szvoren Edina: Kérődző Kronosz

Visszhang

Először tanácstalan az olvasó, mit is tart a kezében. Stílusgyakorlat, imitáció, hommage vagy pastiche?

Szvoren Edinának esze ágában sincsen tollhegyre tűzni kollégáit, amikor tíz kortársa stílusában novellákat alkot, de képes sűríteni, esszenciát alkotni, kiragadni, és olykor az abszurdig vinni egy-egy író jellegzetességeit. Ahogy Bartók Imre bőrébe bújik, rögtön szójátékokat alkot, és lánytestvére iránt érzett, zavarba ejtő vonzalmáról mesél. Bodor Ádámot utánozva pár oldalba nyomorítja az életmű sarkalatos motívumait – s túloz is: egy olyan világot fest, ahol senki nem akarja tudomásul venni, hogy börtönben él. A kevésbé sikerült Krasznahorkai László-szövegben aprólékos fontoskodással beszél el kistérségi bántalmazási ügyet. Szvoren Edina pazarul hozza Tolnai Ottót és Nádas Pétert, olyan, mintha belebújna kollégái fejébe, és ez a gyakorlat talán olyan felszabadítóan hatott rá, mint színészre a játék. Tompa Andreát egy fiatal lány történetén keresztül idézi meg, aki eltűnt édesanyját keresi; az erdélyi magyar létet tematizáló – sok éve született – írás nem csak megelőzte, de meg is jósolta Tompa utolsó két regényének (Haza; Sokszor nem halunk meg) világát. A Kérődző Kronoszt kánonalkotási kísérletnek is tekinthetjük, s ez annál figyelemre méltóbb, mert női alkotók eddig kevés beleszólást kaptak a kánonba. Tétje éppen azért van, mert napjaink legjobb kisprózaírója nem akarja tollhegyre tűzni a kollégáit: amikor ír, pont olyan jónak kell lennie, mint azok, akiket utánoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”