Az excentrikus trió Poulenc könnyed keringőjével indít (Meghívó a kastélyba), aztán sort kerít két fajsúlyosabb darabra. Az egyiket nem hallottuk még, Paul Schoenfield veterán zeneszerző Triója haszid zsidó eredetű alapanyagból formál eksztatikus, alig nyugvó kamaradarabot, mellette pedig egy jól ismert opus – szinte kötelező, ha a klarinét, a hegedű és a zongora játszik együtt. Bartók Kontrasztok című darabja a szokásosnál is erjedtebb, ízesebb, szórakoztatóbb. Közben megszólal Poulenc kései Klarinétszonátája is, a zongorával duóban.
Patricia Kopatchinskaja hegedűs, Reto Bieri klarinétos és Polina Leschenko zongorista vehemens igyekvését persze nem kötelező bátorságnak nevezni, de az tagadhatatlan, hogy kitűnnek a hagyomány merevségéhez ragaszkodó zenészek közül. Ilyesfajta kitárulkozás és szeszély nem mindig párosul valódi nagyszerűséggel, ezúttal azonban megnyugodhatunk. A trió az egyik pillanatban illedelmes kávéházi zenét játszik, a másikban bárdolatlan vadorzóvá válik. Közben pedig, Bartók vagy Schoenfield lassú tételeiben ihletett, kimunkált muzsikálást hallunk, aminek minden hangjegyét komolyan kell venni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
