Visszhang: film

Az űrhajós

Visszhang

Netflixes űrutazós film Adam Sandlerrel, ezt hallva már el is képzeljük, amint a vizesnyolcas ezúttal az űrben csetlik-botlik, félrenyomkodja az irányító gombjait és – mivel altesti poén nélkül ritkán készül Sandler-film – összepiszkítja a szkafandert.

Szerencsére ezúttal szó sincs ilyesmiről, Az űrhajós egy érzelmes, elgondolkodtató romantikus dráma, amelynek még jót is tesznek a negatív prekoncepciók, mert míg a színész repertoárjában egész egyedi az alkotás, a sci-fik egyre tágulóbb univerzumában azért messze nem.

Jakub Procházka a cseh űrpogram kiválasztottja, aki azt a feladatot kapja, hogy az égen feltűnő lilás csillagködöt felkutassa. A hosszas misszió alatt a felesége (Carey Mulligan) úgy dönt, nem vár rá tovább, így – bár a program dolgozói eltitkolják az üzenetet – Jakub immáron a világ legmagányosabb embere. De hamar kiderül, hogy valójában nincs egyedül a hajón, a valószerűtlen potyautas pedig olyan utazásra invitálja, amely a Naprendszer szélénél sokkal veszélyesebb terepre, a gyerekkori traumáiba vezet.

A filmekben megjelenő nem evilági lények mindig jók arra, hogy nekik, mint kívülállóknak bemutatva saját realitásunkat, ráébredjünk annak szépségére, fontosságára. (De ahhoz, hogy ezt meglássuk, vajon miért épp egy óriási beszélő pókfajzatra van szükség?) Hanus sokkal több emberségről ad tanúbizonyságot, mint az amúgy igen jól játszó Sandler figurája, ami ugyan új megvilágításba helyezi fajunk sokat hangoztatott intelligenciáját, de ezenkívül nagy újdonságot nem tud mondani e regényadaptáció.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.