Visszhang: film

Az űrhajós

Visszhang

Netflixes űrutazós film Adam Sandlerrel, ezt hallva már el is képzeljük, amint a vizesnyolcas ezúttal az űrben csetlik-botlik, félrenyomkodja az irányító gombjait és – mivel altesti poén nélkül ritkán készül Sandler-film – összepiszkítja a szkafandert.

Szerencsére ezúttal szó sincs ilyesmiről, Az űrhajós egy érzelmes, elgondolkodtató romantikus dráma, amelynek még jót is tesznek a negatív prekoncepciók, mert míg a színész repertoárjában egész egyedi az alkotás, a sci-fik egyre tágulóbb univerzumában azért messze nem.

Jakub Procházka a cseh űrpogram kiválasztottja, aki azt a feladatot kapja, hogy az égen feltűnő lilás csillagködöt felkutassa. A hosszas misszió alatt a felesége (Carey Mulligan) úgy dönt, nem vár rá tovább, így – bár a program dolgozói eltitkolják az üzenetet – Jakub immáron a világ legmagányosabb embere. De hamar kiderül, hogy valójában nincs egyedül a hajón, a valószerűtlen potyautas pedig olyan utazásra invitálja, amely a Naprendszer szélénél sokkal veszélyesebb terepre, a gyerekkori traumáiba vezet.

A filmekben megjelenő nem evilági lények mindig jók arra, hogy nekik, mint kívülállóknak bemutatva saját realitásunkat, ráébredjünk annak szépségére, fontosságára. (De ahhoz, hogy ezt meglássuk, vajon miért épp egy óriási beszélő pókfajzatra van szükség?) Hanus sokkal több emberségről ad tanúbizonyságot, mint az amúgy igen jól játszó Sandler figurája, ami ugyan új megvilágításba helyezi fajunk sokat hangoztatott intelligenciáját, de ezenkívül nagy újdonságot nem tud mondani e regényadaptáció.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.