Visszhang: film

Az űrhajós

Visszhang

Netflixes űrutazós film Adam Sandlerrel, ezt hallva már el is képzeljük, amint a vizesnyolcas ezúttal az űrben csetlik-botlik, félrenyomkodja az irányító gombjait és – mivel altesti poén nélkül ritkán készül Sandler-film – összepiszkítja a szkafandert.

Szerencsére ezúttal szó sincs ilyesmiről, Az űrhajós egy érzelmes, elgondolkodtató romantikus dráma, amelynek még jót is tesznek a negatív prekoncepciók, mert míg a színész repertoárjában egész egyedi az alkotás, a sci-fik egyre tágulóbb univerzumában azért messze nem.

Jakub Procházka a cseh űrpogram kiválasztottja, aki azt a feladatot kapja, hogy az égen feltűnő lilás csillagködöt felkutassa. A hosszas misszió alatt a felesége (Carey Mulligan) úgy dönt, nem vár rá tovább, így – bár a program dolgozói eltitkolják az üzenetet – Jakub immáron a világ legmagányosabb embere. De hamar kiderül, hogy valójában nincs egyedül a hajón, a valószerűtlen potyautas pedig olyan utazásra invitálja, amely a Naprendszer szélénél sokkal veszélyesebb terepre, a gyerekkori traumáiba vezet.

A filmekben megjelenő nem evilági lények mindig jók arra, hogy nekik, mint kívülállóknak bemutatva saját realitásunkat, ráébredjünk annak szépségére, fontosságára. (De ahhoz, hogy ezt meglássuk, vajon miért épp egy óriási beszélő pókfajzatra van szükség?) Hanus sokkal több emberségről ad tanúbizonyságot, mint az amúgy igen jól játszó Sandler figurája, ami ugyan új megvilágításba helyezi fajunk sokat hangoztatott intelligenciáját, de ezenkívül nagy újdonságot nem tud mondani e regényadaptáció.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.