Szerencsére ezúttal szó sincs ilyesmiről, Az űrhajós egy érzelmes, elgondolkodtató romantikus dráma, amelynek még jót is tesznek a negatív prekoncepciók, mert míg a színész repertoárjában egész egyedi az alkotás, a sci-fik egyre tágulóbb univerzumában azért messze nem.
Jakub Procházka a cseh űrpogram kiválasztottja, aki azt a feladatot kapja, hogy az égen feltűnő lilás csillagködöt felkutassa. A hosszas misszió alatt a felesége (Carey Mulligan) úgy dönt, nem vár rá tovább, így – bár a program dolgozói eltitkolják az üzenetet – Jakub immáron a világ legmagányosabb embere. De hamar kiderül, hogy valójában nincs egyedül a hajón, a valószerűtlen potyautas pedig olyan utazásra invitálja, amely a Naprendszer szélénél sokkal veszélyesebb terepre, a gyerekkori traumáiba vezet.
A filmekben megjelenő nem evilági lények mindig jók arra, hogy nekik, mint kívülállóknak bemutatva saját realitásunkat, ráébredjünk annak szépségére, fontosságára. (De ahhoz, hogy ezt meglássuk, vajon miért épp egy óriási beszélő pókfajzatra van szükség?) Hanus sokkal több emberségről ad tanúbizonyságot, mint az amúgy igen jól játszó Sandler figurája, ami ugyan új megvilágításba helyezi fajunk sokat hangoztatott intelligenciáját, de ezenkívül nagy újdonságot nem tud mondani e regényadaptáció.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
