Visszhang: lemez

The Taxpayers: Circle Breaker

Visszhang

A portlandi Taxpayers az amerikai folk-punk szcéna tagjaként indult, de hamar kinőtte ezt a leegyszerűsítő skatulyát.

Dalaikban mintha Bukowski alakjai elevenednének meg, és bár hűek maradtak a csináld magad mozgalomhoz, a harcos politikai hangvételhez és a punketiketthez, nem nehéz kihallani, hogy Tom Waits zeneisége sokkal nagyobb hatással volt rájuk, mint bármelyik punkzenekar. A legsikeresebb albumuk a 2012-es God, Forgive These Bastards… volt, amely mellé Rob Morton, a frontember egy azonos című regényt is írt. Az együttes nagyjából tíz éve váratlanul beszüntette ténykedését, pedig az internet furcsa működésének köszönhetően a zenekar népszerűbb lett, mint valaha.

Mégsem emiatt döntöttek a folytatás mellett. A zenekarvezető környezetében lezajlott öngyilkosságok, lövöldözések és az amerikai politika pokoljárása kellettek ahhoz, hogy a Taxpayers újra hallasson magáról. A nemrégiben családapává lett Morton azt a kérdést tette fel magának, mit válaszolna, ha felcseperedő gyermeke megkérdezi, hogyan történhet meg az a rengeteg szörnyűség a világban, amit maga körül lát. A Circle Breaker tizennégy dalnyi válasz erre a kérdésre. Noha a korai anyagok dühéhez képest a hangszerelések egészen visszafogottak (a Nightmarish Population című dalban azért darálnak rendesen), a számok így is remekül megállják a helyüket. A lemez utolsó harmadában némi remény és vigasz is felsejlik – már csak ezért is érdemes meghallgatni a Taxpayers visszatérését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.