Dalaikban mintha Bukowski alakjai elevenednének meg, és bár hűek maradtak a csináld magad mozgalomhoz, a harcos politikai hangvételhez és a punketiketthez, nem nehéz kihallani, hogy Tom Waits zeneisége sokkal nagyobb hatással volt rájuk, mint bármelyik punkzenekar. A legsikeresebb albumuk a 2012-es God, Forgive These Bastards… volt, amely mellé Rob Morton, a frontember egy azonos című regényt is írt. Az együttes nagyjából tíz éve váratlanul beszüntette ténykedését, pedig az internet furcsa működésének köszönhetően a zenekar népszerűbb lett, mint valaha.
Mégsem emiatt döntöttek a folytatás mellett. A zenekarvezető környezetében lezajlott öngyilkosságok, lövöldözések és az amerikai politika pokoljárása kellettek ahhoz, hogy a Taxpayers újra hallasson magáról. A nemrégiben családapává lett Morton azt a kérdést tette fel magának, mit válaszolna, ha felcseperedő gyermeke megkérdezi, hogyan történhet meg az a rengeteg szörnyűség a világban, amit maga körül lát. A Circle Breaker tizennégy dalnyi válasz erre a kérdésre. Noha a korai anyagok dühéhez képest a hangszerelések egészen visszafogottak (a Nightmarish Population című dalban azért darálnak rendesen), a számok így is remekül megállják a helyüket. A lemez utolsó harmadában némi remény és vigasz is felsejlik – már csak ezért is érdemes meghallgatni a Taxpayers visszatérését.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
