Visszhang: lemez

The Taxpayers: Circle Breaker

Visszhang

A portlandi Taxpayers az amerikai folk-punk szcéna tagjaként indult, de hamar kinőtte ezt a leegyszerűsítő skatulyát.

Dalaikban mintha Bukowski alakjai elevenednének meg, és bár hűek maradtak a csináld magad mozgalomhoz, a harcos politikai hangvételhez és a punketiketthez, nem nehéz kihallani, hogy Tom Waits zeneisége sokkal nagyobb hatással volt rájuk, mint bármelyik punkzenekar. A legsikeresebb albumuk a 2012-es God, Forgive These Bastards… volt, amely mellé Rob Morton, a frontember egy azonos című regényt is írt. Az együttes nagyjából tíz éve váratlanul beszüntette ténykedését, pedig az internet furcsa működésének köszönhetően a zenekar népszerűbb lett, mint valaha.

Mégsem emiatt döntöttek a folytatás mellett. A zenekarvezető környezetében lezajlott öngyilkosságok, lövöldözések és az amerikai politika pokoljárása kellettek ahhoz, hogy a Taxpayers újra hallasson magáról. A nemrégiben családapává lett Morton azt a kérdést tette fel magának, mit válaszolna, ha felcseperedő gyermeke megkérdezi, hogyan történhet meg az a rengeteg szörnyűség a világban, amit maga körül lát. A Circle Breaker tizennégy dalnyi válasz erre a kérdésre. Noha a korai anyagok dühéhez képest a hangszerelések egészen visszafogottak (a Nightmarish Population című dalban azért darálnak rendesen), a számok így is remekül megállják a helyüket. A lemez utolsó harmadában némi remény és vigasz is felsejlik – már csak ezért is érdemes meghallgatni a Taxpayers visszatérését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.