Visszhang: lemez

The Taxpayers: Circle Breaker

Visszhang

A portlandi Taxpayers az amerikai folk-punk szcéna tagjaként indult, de hamar kinőtte ezt a leegyszerűsítő skatulyát.

Dalaikban mintha Bukowski alakjai elevenednének meg, és bár hűek maradtak a csináld magad mozgalomhoz, a harcos politikai hangvételhez és a punketiketthez, nem nehéz kihallani, hogy Tom Waits zeneisége sokkal nagyobb hatással volt rájuk, mint bármelyik punkzenekar. A legsikeresebb albumuk a 2012-es God, Forgive These Bastards… volt, amely mellé Rob Morton, a frontember egy azonos című regényt is írt. Az együttes nagyjából tíz éve váratlanul beszüntette ténykedését, pedig az internet furcsa működésének köszönhetően a zenekar népszerűbb lett, mint valaha.

Mégsem emiatt döntöttek a folytatás mellett. A zenekarvezető környezetében lezajlott öngyilkosságok, lövöldözések és az amerikai politika pokoljárása kellettek ahhoz, hogy a Taxpayers újra hallasson magáról. A nemrégiben családapává lett Morton azt a kérdést tette fel magának, mit válaszolna, ha felcseperedő gyermeke megkérdezi, hogyan történhet meg az a rengeteg szörnyűség a világban, amit maga körül lát. A Circle Breaker tizennégy dalnyi válasz erre a kérdésre. Noha a korai anyagok dühéhez képest a hangszerelések egészen visszafogottak (a Nightmarish Population című dalban azért darálnak rendesen), a számok így is remekül megállják a helyüket. A lemez utolsó harmadában némi remény és vigasz is felsejlik – már csak ezért is érdemes meghallgatni a Taxpayers visszatérését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."