Visszhang: lemez

The War On Drugs: I Don’t Live Here Anymore

Visszhang

A Philadelphiában alakult zenekar dicsőségét mi is zengtük három évvel ezelőtti szigetes koncertjük kapcsán, és izgatottan vártuk, hogy milyen lesz az együttes ötödik lemeze.

Az újabban a kaliforniai Studio Cityben dolgozó énekes-gitáros-agytröszt Adam Granduciel már 2018-ban nekilátott a munkálatoknak, de perfekcionista hozzáállása, valamint a lockdown alaposan lelassította a munkálatokat. A frontember közben apa is lett, és fiának a Bruce nevet adta – természetesen nem véletlenszerű húzás volt ez a híresen nagy Springsteen-rajongó zenész részéről. Az I Don’t Live Here Anymore dalaiban ismét vastagon ott van a Főnök, na meg a másik nagy kedvenc, Bob Dylan (akit még nevesít is a címadó dalban), valamint Don Henley, a Dire Straits- és a Reckless-környéki, vagyis a még vállalható Bryan Adams. Vérbeli nyolcvanas évek hangulat árad a dalokból, megtoldva némi modern bindzsizéssel. Egy picit most kevesebb a gitár (ráadásul Granduciel néhol Mike Oldfield-os torzításokat vet be) és több az elektronika – az I Don’t Wanna Wait például tisztára úgy indul, mint az In the Air To­night című Phil Collins-klasszikus. A Harmonia’s Dream is a minimalista szintitémájáért szerethető, a Victim a Who-féle Who Are You-t idézi, a 90 éves apáról írt Rings Around My Father’s Eyes Dylant, a már említett címadó dal a Henley-féle Boys of Summert, míg a Wasted Springsteen Dancing in the Darkjához nyúl ihletért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.