Visszhang: lemez

The War On Drugs: I Don’t Live Here Anymore

Visszhang

A Philadelphiában alakult zenekar dicsőségét mi is zengtük három évvel ezelőtti szigetes koncertjük kapcsán, és izgatottan vártuk, hogy milyen lesz az együttes ötödik lemeze.

Az újabban a kaliforniai Studio Cityben dolgozó énekes-gitáros-agytröszt Adam Granduciel már 2018-ban nekilátott a munkálatoknak, de perfekcionista hozzáállása, valamint a lockdown alaposan lelassította a munkálatokat. A frontember közben apa is lett, és fiának a Bruce nevet adta – természetesen nem véletlenszerű húzás volt ez a híresen nagy Springsteen-rajongó zenész részéről. Az I Don’t Live Here Anymore dalaiban ismét vastagon ott van a Főnök, na meg a másik nagy kedvenc, Bob Dylan (akit még nevesít is a címadó dalban), valamint Don Henley, a Dire Straits- és a Reckless-környéki, vagyis a még vállalható Bryan Adams. Vérbeli nyolcvanas évek hangulat árad a dalokból, megtoldva némi modern bindzsizéssel. Egy picit most kevesebb a gitár (ráadásul Granduciel néhol Mike Oldfield-os torzításokat vet be) és több az elektronika – az I Don’t Wanna Wait például tisztára úgy indul, mint az In the Air To­night című Phil Collins-klasszikus. A Harmonia’s Dream is a minimalista szintitémájáért szerethető, a Victim a Who-féle Who Are You-t idézi, a 90 éves apáról írt Rings Around My Father’s Eyes Dylant, a már említett címadó dal a Henley-féle Boys of Summert, míg a Wasted Springsteen Dancing in the Darkjához nyúl ihletért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.