Nem tudjuk meg, hogy helyrebillen-e ettől a világ rendje. Nem derül ki az sem, jól gondolja-e ez a Paul, hogy tényleg azok bántották-e a barátját, akikre a temetési beszédben célozgatott: a falubeli fenegyerek és az orosz haverja. De tudjuk, kicsoda Paul, milyen érzésekkel nézegeti a varjút, amint épp megöl egy nyulat, és mi választotta el már a szüleit is attól, hogy boldogok lehessenek. A család házánál ér földet egy orosz permetezőpilóta, aki tévedésből szállt Hollandiáig, majd elszereti Paul anyját. A fiú apjával gyűjti tovább a bodzavirágot a szörphöz, mert mindennek úgy kell folytatódnia, ahogyan addig.
A szerző biztosan szeretné Tar Sándor novelláit. Csodálkozna, mennyire hasonlít az isten háta mögötti magyar falu a hátrányos helyzetű hollandra. Bár az emberek lelki szegénységét vallásos hagyományok takarják fehér damaszttal, és az állam is tökéletesen működik, de ott is léteznek a kívülálló számára irracionálisnak látszó, mégis megalapozott kollektív félelmek. Van kocsma idegengyűlölőkkel, akiket idegenek szolgálnak ki. Kínai vendéglős, lengyel biztonságtechnikai szerelő, latin örömlány. Arról van szó, tényleg otthon vagyunk-e a saját életünkben, vagy ugyanúgy idegenként élünk-e benne, mint a jövevény kínaiak, akik, ha elmennek, mintha az angyalok mennének el, megszakad utánuk a szív.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
