Reménykednek abban, hogy a választott szakuk megéli a szeptembert, egyetemük pedig túléli az alapítványi bűvészkedést, s utána még elhelyezkedniük is sikerül. Addig az Egyesült Államokban elég egy inspiráló kifejezésekkel teli, csengő hanggal felolvasott jelentkezési levél – legalábbis a filmekben. Az ilyenek jelentik ugyanis a belépőt a legmenőbb egyetemek mellett a legmenőbb munkahelyekre is, most például a NASA-hoz, amely új jelölteket keres űrprogramjába. Hősünk, Rex eszes, de egyszerű floridai lány, aki anyja halála miatt az egyetemet is kihagyta, de nem felejtette el az álmát: eljutni az űrbe. Erre gondol, miközben egy tengerparti bárban kevergeti az italokat, és erre gondol akkor is, amikor levélben jelentkezik a NASA felhívására. Barátnője feltuningolja jelentkezését, tudományos végzettséget, pilótamúltat hazudva neki, Rexet pedig be is hívják a legjobbak közé.
Mindezt körülbelül annyira kell komolyan vennünk, mint ahogy hangzik. A gyerekcsatornák humora keveredik itt az Insta-filterekkel és a Canva-látványvilággal, miközben a jobb sorsa érdemes Emma Roberts (Eric Roberts lánya, Julia Roberts unokahúga) egyszerre próbálja hozni a suttyó floridai és a talpraesett szomszédlány sztereotípiát. Mire kiderül a turpisság, már rég bebizonyította rátermettségét, s amikor társai bajba kerülnek, hozzá fordulnak segítségért. Mindez nem kevésbé fantasztikus, mint az, hogy hamarosan mi is embereket küldünk az űrbe.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
