Visszhang: animációs film

A képzelmény

  • SzSz
  • 2024. július 31.

Visszhang

Az Agymanók első részének talán legmeghatóbb pillanata, amikor Bim Bam, a hatalmas rózsaszín elefántlény feláldozza magát, és a feledés homályába veszve eltűnik.

A felnövés egyik fontos, ám szomorú része ugyanis, hogy elengedjük képzeletbeli barátainkat, akik segítettek megküzdeni gyerekkori félelmeinkkel és aggályainkkal – hogy onnantól kezdve védelem nélkül szembesüljünk a fájdalmas valósággal. Gyakorlatilag erről szól A képzelmény is: hősei mind kitalált figurák, akik csak az álmodozások világában léteznek, legalábbis a legtöbben így tartják. Amikor viszont Amanda balesetet szenved, képzeletbeli barátja, Rudger kiszakad a kislány álomvilágából, és kénytelen a többi számkivetett, kitalált barát mellett megállni a lábán, ha nem akar semmivé lenni.

Nem véletlen, hogy az animáció úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy Ghibli-film: a gyártó Studio Ponocot Nisimura Josiaki, a Ghibli korábbi producere alapította 2015-ben, amikor úgy tűnt, Mijazaki nyugdíjba vonulásával a birodalma is megszűnik. A mester végül nem csak visszatért, de éppen az idén nyert Oscar-díjat, a Ponocnak pedig ez immár a második egész estés animációja. A képzelmény látványvilága bármelyik Mijazaki-mű mellé odaállítható, még ha története, szimbólumai és figurái nem is olyan rétegzettek, mint amit a Ghiblitől megszokhattunk. Ettől még egy szépen elmesélt, megható és érzékeny animáció marad a képzelet erejéről és arról a korszakról, amikor ártatlanságunkat és nyitottságunkat végleg elveszítve mi is pont olyanná válunk, mint a körülöttünk lévők.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”