Visszhang: könyv

Vados Anna: Nincs véna

Visszhang

A fiatal költő első könyve gondosan felépített verseskötet. Rendkívül zárt, mégis kifinomult arányérzékkel összefogott kompozíció, amely rövidsége ellenére sem hagy hiányérzetet az olvasóban.

Kérdéseket és némi zavart már annál inkább.

Figyelmet és időt követel magának a kötet, a megannyi rejtett utalás és visszatérő elem újraolvasásra késztet, a szerző pedig eközben kitartóan – „kényszeresen” – igyekszik „egy történetet végigmesélni, aminek / se eleje, se vége nincsen”. Mindez a megszokott olvasói stratégiáinkat kíméletlenül kikezdi, ami időnként kissé rémisztő lehet. Az egyén és a másik ember traumáiról folyó beszéd nehézségeinek megtapasztalása zavarba ejtően tanulságos élmény.

Az őszinte, mégis megmagyarázhatatlan kötődés, a másik iránt érzett emésztő aggodalom és az önfeladás drámájának versei ezek. A szélsőséges, időnként egymásnak ellentmondó érzelmek szédítő spirálja azonban mindvégig valami mélyen emberi tengely körül forog, rámutatva, hogy „a repülés, de még a zuhanás is olyan, / mintha valaki az ölébe venne”. Fokozódó kíváncsisággal követjük a lírai hang szólamait, felgöngyölítve a költeményeket egyetlen ciklussá összefűző narratív szál apró részleteit, és közben a lehető legközelebb akarunk kerülni a beszélő, valamint Z., e versek titokzatos hősének történetéhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."