Visszhang: könyv

Vados Anna: Nincs véna

Visszhang

A fiatal költő első könyve gondosan felépített verseskötet. Rendkívül zárt, mégis kifinomult arányérzékkel összefogott kompozíció, amely rövidsége ellenére sem hagy hiányérzetet az olvasóban.

Kérdéseket és némi zavart már annál inkább.

Figyelmet és időt követel magának a kötet, a megannyi rejtett utalás és visszatérő elem újraolvasásra késztet, a szerző pedig eközben kitartóan – „kényszeresen” – igyekszik „egy történetet végigmesélni, aminek / se eleje, se vége nincsen”. Mindez a megszokott olvasói stratégiáinkat kíméletlenül kikezdi, ami időnként kissé rémisztő lehet. Az egyén és a másik ember traumáiról folyó beszéd nehézségeinek megtapasztalása zavarba ejtően tanulságos élmény.

Az őszinte, mégis megmagyarázhatatlan kötődés, a másik iránt érzett emésztő aggodalom és az önfeladás drámájának versei ezek. A szélsőséges, időnként egymásnak ellentmondó érzelmek szédítő spirálja azonban mindvégig valami mélyen emberi tengely körül forog, rámutatva, hogy „a repülés, de még a zuhanás is olyan, / mintha valaki az ölébe venne”. Fokozódó kíváncsisággal követjük a lírai hang szólamait, felgöngyölítve a költeményeket egyetlen ciklussá összefűző narratív szál apró részleteit, és közben a lehető legközelebb akarunk kerülni a beszélő, valamint Z., e versek titokzatos hősének történetéhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.