Visszhang: koncert

Viagra Boys

  • - minek -
  • 2023. augusztus 23.

Visszhang

Posztpunk zenekarként szokták őket felcímkézni, ami annyiban igaz, hogy produkciójukban felfedezhetők a punk és közvetlenül a punk utáni „daloskönyv” kedvelt elemei.

Ám a nyers erőt rafináltabb megoldásokkal és néha már-már motorikus, a kraut vonalat idéző lüktetéssel vegyítik. Ezért is kulcsfontosságú basszusgitárosuknak, a kompromisszummentes grúvokat toló Henrik Höckertnek a szándékosan torzított és túlvezérelt hangmasszából jól kivehető játéka, meg az efféle zenéhez nélkülözhetetlen precíz dobjáték Tor Sjödén jóvoltából. A széttetovált, sportos alkatúnak korántsem nevezhető frontember, az amerikai Sebastian Murphy szó szerint végigordította a koncertet – eleve felspannolva kezdett, később az elfogyasztott italok is megtették a magukét, ami érdekes módon nem ment a produkció rovására. De nem szabad megfeledkezni a gitárosról, a szaxofonosról, no és a cowboykalapos, sortban feszítő billentyűs Elias Jungqvistról sem – ki gondolta volna, hogy a fináléban ő fog a közönség tenyerén utazni, miközben a többnyire úszónadrágban ugráló Oscar Carls a földön fetrengve fújja a szaxofont, Linus Hillborg pedig a kontroll-ládán gerjeszti gitárját. A műsorban a bigott tudatlanságot ostorozó tavalyi Cave World című albumról szólt a számok többsége, de a fináléban az első lemezről való Sports – ennek során Murphy egy sorozat fekvőtámaszt nyomott – és az elnyújtott zárószám, a Research Chemicals volt a csúcspont. Noha az addigi bő óra sem csupán felvezetés volt, a katartikusan idióta fináléra ez sem készített fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.