Zene

Ben Frost a legutóbbi szólólemeze, a By The Throat óta eltelt öt évben készített filmzenét Tarkovszkij Solarisához Daníel Bjarnasonnal, rendezett egy operát Iain Banks Darázsgyárából, közreműködött Tim Hecker és Colin Stetson lemezein, valamint Magyarországon is járt kétszer - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Az Iron Maiden és a menedzsmentje valamit nagyon jól csinál. Az angol zenekar ugyanis - annak ellenére, hogy csaknem negyvenedik éve tapossa a pályát - még mindig képes egészen elképesztő tömegeket vonzani, és ezt mindenképp az okos stratégiának köszönheti.

A világ legrangosabb bluesversenyét megnyerő Szűcs Gábor végre itthon is széles körben ismertté vált, ősztől az X-Faktor mentoraként láthatjuk a tévéképernyőkön. A Magyarországra ideiglenesen visszatérő Little G Weevil a nyarat honi turnéval múlatja: tegnap a Kobuci Kertben csuklózott ki egy tradicionális, jammelős blueskoncertet.

Ő volt Jim Jarmusch legmenőbb korszakának legmenőbb arca, a Florida, a paradicsom és a Törvénytől sújtva underground sztárja, miközben zeneszerzőként és a Lounge Lizards szaxofonosaként is a coolság csúcsait ostromolta. Amióta a Lyme-kór megtámadta, csak a festésnek él: nem szívesen beszél a filmjeiről, de a zenéről és a képeiről annál inkább.

Nem akartunk hinni a rosszindulatú pletykáknak, a brit kollégák irányából érkező kritikáknak, de aztán sajnos minden balsejtelem beigazolódott: az év egyik legjobban várt koncertje az év legnagyobb csalódása lett, avagy megtudtuk, milyen is a Monkey-hakni.

Klassz zenék nélkül nincs Pride, és a legjobb, ha a vonulók ajánlanak. Neves közgazdász, rendező, idős és fiatal menetelők küldenek számokat – Pinktől Kodályig.

A Ninja Tune kiadó háza táján kifejezetten megszaporodtak a fiatal tehetségek, akik friss ötleteket hoznak magukkal - Andy Carthy azonban még a régi gárdához tartozik. Őt még 1998-ban igazolták le Ninjáék -, habár a grafikusként és animátorként is figyelemre méltó, zenéivel csaknem egyenértékű képi világot megálmodó Scruff sokkal inkább kreatív és fáradhatatlan dj-ként, mint szorgalmas zenekészítőként volt ismert.

Tematikus válogatásokkal és több partisorozattal ünnepli tizedik születésnapját a brit elektronikus tánczene egyik legnagyobb óriása, a londoni székhelyű Hyperdub kiadó.

Majdnem száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal "utolsó romantikus operája", Az árnyék nélküli asszony eljusson a pesti Opera színpadára. Ha e majd' száz esztendő fölemlítését kivételesen nem az örökös megkésettség oly népszerű témájának elröcögtetésére használjuk fel, megértést tanúsítva akár még valaminő halvány ésszerűséget is vélelmezhetünk e tény mögött.

Mondják, Brahms B-dúr zongoraversenyéhez (op. 83 - 1881) meg kell öregedni. Ez persze csak félig igaz, mert noha kétségtelen, hogy a filozofikus merengés, amely a művet uralja, érett előadót kíván, ugyanakkor a szimfóniaszerű formába rendezett, rendhagyó módon négytételes versenymű technikai igényeinek csak ereje teljében lévő pianista tud megfelelni.

A hírhedt New Orleans-i zenekar csak egyszer, tavaly, a tagjai viszont az ilyen-olyan projektjeikkel többször is jártak már Magyarországon, így aztán mi is tudhatjuk, hogy a mélynövésű déli metálzenészek a színpadon kívül szokatlanul barátságos emberek.

Az indusztriális horrormetál pionírja, a Halloween-széria újraálmodója karrierjének első DVD-jével jött ki májusban, június 16-án pedig első ízben Magyarországon is fellép. Telefonon kérdeztük.