„…augusztus vége óta egészségi állapotomban határozott javulás vehető észre. A magas lázperiódusok megszűntek, és csak néhány tizednyi hőemelkedés a normális fölött az, ami megmaradt. Ez természetesen igen jó hatással volt a közérzetemre – másfél évi, majdnem mindennapos 100° [Fahrenheit] vagy magasabb láz után. A javulás még mindig tart, jelenleg majdnem mindennap normális a hőmérsékletem. Az orvosok azonban még mindig nem biztosak abban, hogy tulajdonképpen mi volt a baj! A javulás ellenére még néhány hónap óvatosságra intenek, a telet (még mindig az ASCAP gyámsága alatt) nyugodt életmódot folytatva valahol délen kell töltenem, nem szabad agyondolgoznom magam stb. Lehet, hogy ebben az esetben igazuk van. Így éppen készülök Észak-Karolinába száműzetésbe, egyedül. Talán jobb egészségi állapotom eredményezte, hogy sikerült egy új zenekari művet írnom (ezt a Koussevitzky Alapítvány rendelte meg), egy meglehetősen hosszú mű, kb. 40 percig tart, öttételes. Egész szeptemberben sokat dolgoztam ezen, anélkül, hogy egészségemnek ártott volna.” 1943 végén ekképp bizakodott az amúgy sokszorosan vigasztalan helyzetben lévő Bartók Béla, s a Concerto elkészülte valóban okot adott az elégedettségre.
A „szimfóniaszerű zenekari mű” jószerint a megszületése pillanatától megszakítás nélkül a nemzetközi koncertrepertoár 20. századi slágerdarabjai közé számítható. Most épp a Bécsi Filharmonikusok és az őket vezénylő Zubin Mehta kínálja elénk ezt a fájdalmas-szép remekművet, méghozzá egy olyan koncerten, ahol a Himnusz, a Szózat, a Maxim-dal, a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország, valamint a Kék Duna keringő melódiája is felhangzik majd (Nemzeti Hangversenyterem, október 3., fél nyolc). Két megszentelt nemzeti dallamunkat Erkel Ünnepi nyitánya fogja megidézni, A víg özvegy-beli Danilo belépőjét meg A hamburgi menyasszony főszámát a Concerto Intermezzo interrotto elnevezésű tételéből hallhatjuk ki, míg a Brahms által is elirigyelt Strauss-keringő egészében szólal majd meg, lezárva az est programját.
Ha minden igaz, az említett Lehár-melódia nem közvetlenül, hanem közvetve, Sosztakovics VII. (Leningrád) szimfóniájából kihallva került be Bartók művébe. A magyar géniusz ugyanis meglehetős ellenszenvvel hallgatta Sosztakovics friss és vesztére propagandaszereppel is felruházott művének rádióközvetítését, s innen utálta meg a Lehár-idézetet is, amellyel az orosz zeneszerző, úgymond, a hitleri hadigépezetet jellemezte volna. Sosztakovics e szimfóniáját az elkövetkező napokban ugyancsak hallhatjuk majd: a Fesztiválzenekar két hangversenyén, ahol is az amerikai Marin Alsop fog vezényelni, a szimfóniát megelőző versenymű pedig Sibelius Hegedűversenye lesz, Alina Pogostkina szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, október 4. és 5., háromnegyed nyolc). Pénteken azután ugyanitt, a Müpában immár a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitókoncertje ígérkezik, újra csak egy Bartók-klasszikussal, méghozzá egy forradalmi klasszikussal, a Zenével, valamint a kortárs nagyság, Tan Dun multimédiás különlegességével és karmesteri vendégszereplésével a Concerto Budapest élén (október 6., fél nyolc).
Arrébb, a Zeneakadémián mindeközben Haydn Teremtésével indul az október: Vásáry Tamással és az Óbudai Danubia Zenekarral (október 1., fél nyolc). Majd pár nappal később a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Miklósa Erika közös koncertjén Witold Lutosławski (október 4., fél nyolc), Baráti Kristóf és vendégei estjén (október 6., fél nyolc) pedig Eugène Ysaÿe műve fogja nyitni a programot a koncerttermeinkben ritkábban megszólaló, nevükben különleges írásjeleket viselő zeneszerzők méltó képviseletében.
