mi a kotta?

A Csajkovszkij-hatás

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/51-52. hétre

Úgy tűnik, nálunk sem telhet el az ünnepi időszak A diótörő nélkül, akkor sem, ha a kis Jézusnak azért nem sok köze van a baletthez. Előbb volt a Hoffmann-mese, aztán Alexandre Dumas színpadra adaptálta, erre esett a választás, hogy Csajkovszkij balettet írjon belőle az Orosz Birodalmi Színház számára 1892-ben. Klárika babrál kedvenc játékával, a fabábuval, közben éteri zene szól, cseleszta és vonósok, még a hóesést is odaképzeljük, akkor is, ha odakinn csak az eső szitál egykedvűen. Idebent Egérkirály, Cukorszilva Tündér, aranyszánkó – más nem is kell.

A Concerto Budapest végigzongorázza az életmű nagy csúcspontjait. Pontosabban Berecz Mihály az, aki zongorázik, mégpedig a b-moll zongoraversenyt, Várdai István pedig rögtön a Rokokó-változatokkal kontráz, nem kontrán, hanem csellón. Elhangzik még a Rómeó és Júlia-nyitány és a Csipkerózsika (december 20., három óra, fél nyolc). A Trio PassacagliaRajk Judit és Kéringer László énekesek, valamint Zétényi Tamás csellista formációja – kora barokk és modern darabokkal örvendezteti meg közönségét (Zeneakadémia, Solti Terem, december 20., hét óra). Az Andrássy úton pedig Händel Messiása lesz műsoron, az előadók között négy kiváló szólista: Rácz Rita, Schöck Atala, Szappanos Tibor és Cser Krisztián (Operaház, december 21., 28., hét óra).

A diótörő tényleg nem maradhat ki: a Danubia Zenekar évről évre meglepetést szerez vele, ezúttal Lackfi János parafrázisát hallhatja a közönség Takács Nóra Diána hangján. Az est karmestere, Hámori Máté a teljes balettzenét elvezényli (Zeneakadémia, december 22., három óra, fél nyolc). Azon sem lepődünk meg, hogy szilveszterkor A denevérrel búcsúztathatjuk az évet. A nagyoperettet az Operaház karmestere, Rajna Martin dirigálja, a főszerepekben Mester Viktória, Horti Lilla és Kovácsházi István. A produkció a sokszor látott, szeretett Szinetár-rendezés (Operaház, de­cem­ber 31., nyolc óra; január 3. és 7., hat óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.