mi a kotta?

A Csajkovszkij-hatás

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/51-52. hétre

Úgy tűnik, nálunk sem telhet el az ünnepi időszak A diótörő nélkül, akkor sem, ha a kis Jézusnak azért nem sok köze van a baletthez. Előbb volt a Hoffmann-mese, aztán Alexandre Dumas színpadra adaptálta, erre esett a választás, hogy Csajkovszkij balettet írjon belőle az Orosz Birodalmi Színház számára 1892-ben. Klárika babrál kedvenc játékával, a fabábuval, közben éteri zene szól, cseleszta és vonósok, még a hóesést is odaképzeljük, akkor is, ha odakinn csak az eső szitál egykedvűen. Idebent Egérkirály, Cukorszilva Tündér, aranyszánkó – más nem is kell.

A Concerto Budapest végigzongorázza az életmű nagy csúcspontjait. Pontosabban Berecz Mihály az, aki zongorázik, mégpedig a b-moll zongoraversenyt, Várdai István pedig rögtön a Rokokó-változatokkal kontráz, nem kontrán, hanem csellón. Elhangzik még a Rómeó és Júlia-nyitány és a Csipkerózsika (december 20., három óra, fél nyolc). A Trio PassacagliaRajk Judit és Kéringer László énekesek, valamint Zétényi Tamás csellista formációja – kora barokk és modern darabokkal örvendezteti meg közönségét (Zeneakadémia, Solti Terem, december 20., hét óra). Az Andrássy úton pedig Händel Messiása lesz műsoron, az előadók között négy kiváló szólista: Rácz Rita, Schöck Atala, Szappanos Tibor és Cser Krisztián (Operaház, december 21., 28., hét óra).

A diótörő tényleg nem maradhat ki: a Danubia Zenekar évről évre meglepetést szerez vele, ezúttal Lackfi János parafrázisát hallhatja a közönség Takács Nóra Diána hangján. Az est karmestere, Hámori Máté a teljes balettzenét elvezényli (Zeneakadémia, december 22., három óra, fél nyolc). Azon sem lepődünk meg, hogy szilveszterkor A denevérrel búcsúztathatjuk az évet. A nagyoperettet az Operaház karmestere, Rajna Martin dirigálja, a főszerepekben Mester Viktória, Horti Lilla és Kovácsházi István. A produkció a sokszor látott, szeretett Szinetár-rendezés (Operaház, de­cem­ber 31., nyolc óra; január 3. és 7., hat óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.