Visszhang: lemez

Red Hot Chili Peppers: Return of the Dream Canteen

Visszhang

A zenekar tagjai nem szegték meg a szavukat: Unlimited Love című albumuk után fél évvel megkapjuk a beígért „maradékot” is.

A Return of the Dream Canteen pozitívuma, akárcsak elődjéé, hogy jó ismét hallani a klasszikus felállást – John Frusciante visszatérése a legjobb dolog, ami a zenekarral történhetett. Tavasszal azt írtuk róluk, hogy a gitáros (ismét) megmentette az RHCP-t, és ugyanezt éreztük júniusban is, a Puskás Arénában tartott, akusztikai csőddel felérő és fájóan rövid koncerten. A most kiadott 13. lemezen is egyértelmű, hogy középtempós együttessé öregedtek, de hát nincs min meglepődni: Flea a napokban töltötte be a hatvanat, Anthony Kiedis pedig a napokban fogja betölteni. A Tippa My Tongue nyitódalnak és kislemeznek pont megfelelő, a Fake As Fu@k-ot funky trombiták dobják fel, a Bag of Grins egy remek halk-hangos-halk felépítésű szerzemény, a Carry Me Home vérbeli blues, az In the Snow-ban nincs is rendes dob, csak szintipopos alap, de a legnagyobb meglepetés a La La La La La La La La című ambient ballada. Kiedis a szövegeiben megemlíti többek között a Hall & Oates duót, Marlon Brandót, a Waczak Szállót, a New York Dollst, a Clash-t, Iggy Popot és a Mechanikus narancsot, az Eddie című dalt pedig a két éve elhunyt gitárfenomén, Eddie Van Halen emlékére írta. A Return… testvéralbuma az Unlimited Love-nak: a nyilvánvaló tartalmi hasonlóság mellett az embert próbáló hosszúsága is egyezik a tavaszi lemezzel. Chad Smith szerint összesen 50 dalt csináltak, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha jövőre kapunk egy harmadik albumot is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."