mi a kotta?

A keselyű napja

  • mi a kotta
  • 2024. október 16.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/42. hétre

„Felhányhatná a titkait, / De nincs szó, mély igazság / kép nélkül való. / Mit ér azt mondanom neked: tekints / A forgó mindenségre, szóra bírva / Időt, Sorsot, véletlent, Változást? / Rabjuk minden, csupán az örök Szeretet nem” – olvassuk Percy Shelley lírai drámájában Prométheusz története kapcsán (Weöres Sándor fordítása). A mítosz visszatérő, népszerű történetnek számított a romantikus alkotók számára: Shelley drámája egy emberöltővel megelőzte Liszt 1855-ben bemutatott szimfonikus költeményét, de Beethoven és Schubert is komponált zenét a bátorság, szenvedés és kitartás eme örök alakjához, aki számára bizonyára mást jelentett az önsegítő könyvekből ismerős, elcsépelt tanács: minden nap egy új nap. A Kolozsvári Magyar Opera zenekarának koncertjén nem ez az egyetlen Liszt-mű: az Ünnepi hangok és a 13. zsoltár mellett Kocsis Zoltán és az est dirigense, Selmeczi György átiratában hallunk opusokat (Müpa, október 18., fél nyolc). Ugyanezen az estén a MÁV Zenekar megkezdi saját Beethoven-sorozatát – mégpedig az I. és a IV. szimfóniával. Takács-Nagy Gábor személye merész, újszerű interpretációt ígér (Zeneakadémia, október 18., hét óra). Egy másik B betűstől, Johannes Brahmstól pedig két zongoraversenye közül a csillogóbb B-dúrt halljuk. Az előadó személye sem érdektelen: a macedón Simon Trpčeski pár éve azzal vívta ki a figyelmet, hogy huszonkét évesen debütált a londoni Wigmore Hallban, és csupa jó lemezeket készített Csajkovszkij, Rachmaninov és Prokofjev darabjaiból. Ezen a koncerten a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara játszik Riccardo Frizza pálcájának intésére (Zeneakadémia, október 19., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.