mi a kotta?

A keselyű napja

  • mi a kotta
  • 2024. október 16.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/42. hétre

„Felhányhatná a titkait, / De nincs szó, mély igazság / kép nélkül való. / Mit ér azt mondanom neked: tekints / A forgó mindenségre, szóra bírva / Időt, Sorsot, véletlent, Változást? / Rabjuk minden, csupán az örök Szeretet nem” – olvassuk Percy Shelley lírai drámájában Prométheusz története kapcsán (Weöres Sándor fordítása). A mítosz visszatérő, népszerű történetnek számított a romantikus alkotók számára: Shelley drámája egy emberöltővel megelőzte Liszt 1855-ben bemutatott szimfonikus költeményét, de Beethoven és Schubert is komponált zenét a bátorság, szenvedés és kitartás eme örök alakjához, aki számára bizonyára mást jelentett az önsegítő könyvekből ismerős, elcsépelt tanács: minden nap egy új nap. A Kolozsvári Magyar Opera zenekarának koncertjén nem ez az egyetlen Liszt-mű: az Ünnepi hangok és a 13. zsoltár mellett Kocsis Zoltán és az est dirigense, Selmeczi György átiratában hallunk opusokat (Müpa, október 18., fél nyolc). Ugyanezen az estén a MÁV Zenekar megkezdi saját Beethoven-sorozatát – mégpedig az I. és a IV. szimfóniával. Takács-Nagy Gábor személye merész, újszerű interpretációt ígér (Zeneakadémia, október 18., hét óra). Egy másik B betűstől, Johannes Brahmstól pedig két zongoraversenye közül a csillogóbb B-dúrt halljuk. Az előadó személye sem érdektelen: a macedón Simon Trpčeski pár éve azzal vívta ki a figyelmet, hogy huszonkét évesen debütált a londoni Wigmore Hallban, és csupa jó lemezeket készített Csajkovszkij, Rachmaninov és Prokofjev darabjaiból. Ezen a koncerten a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara játszik Riccardo Frizza pálcájának intésére (Zeneakadémia, október 19., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.