mi a kotta?

A keselyű napja

  • mi a kotta
  • 2024. október 16.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/42. hétre

„Felhányhatná a titkait, / De nincs szó, mély igazság / kép nélkül való. / Mit ér azt mondanom neked: tekints / A forgó mindenségre, szóra bírva / Időt, Sorsot, véletlent, Változást? / Rabjuk minden, csupán az örök Szeretet nem” – olvassuk Percy Shelley lírai drámájában Prométheusz története kapcsán (Weöres Sándor fordítása). A mítosz visszatérő, népszerű történetnek számított a romantikus alkotók számára: Shelley drámája egy emberöltővel megelőzte Liszt 1855-ben bemutatott szimfonikus költeményét, de Beethoven és Schubert is komponált zenét a bátorság, szenvedés és kitartás eme örök alakjához, aki számára bizonyára mást jelentett az önsegítő könyvekből ismerős, elcsépelt tanács: minden nap egy új nap. A Kolozsvári Magyar Opera zenekarának koncertjén nem ez az egyetlen Liszt-mű: az Ünnepi hangok és a 13. zsoltár mellett Kocsis Zoltán és az est dirigense, Selmeczi György átiratában hallunk opusokat (Müpa, október 18., fél nyolc). Ugyanezen az estén a MÁV Zenekar megkezdi saját Beethoven-sorozatát – mégpedig az I. és a IV. szimfóniával. Takács-Nagy Gábor személye merész, újszerű interpretációt ígér (Zeneakadémia, október 18., hét óra). Egy másik B betűstől, Johannes Brahmstól pedig két zongoraversenye közül a csillogóbb B-dúrt halljuk. Az előadó személye sem érdektelen: a macedón Simon Trpčeski pár éve azzal vívta ki a figyelmet, hogy huszonkét évesen debütált a londoni Wigmore Hallban, és csupa jó lemezeket készített Csajkovszkij, Rachmaninov és Prokofjev darabjaiból. Ezen a koncerten a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara játszik Riccardo Frizza pálcájának intésére (Zeneakadémia, október 19., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.