„Felhányhatná a titkait, / De nincs szó, mély igazság / kép nélkül való. / Mit ér azt mondanom neked: tekints / A forgó mindenségre, szóra bírva / Időt, Sorsot, véletlent, Változást? / Rabjuk minden, csupán az örök Szeretet nem” – olvassuk Percy Shelley lírai drámájában Prométheusz története kapcsán (Weöres Sándor fordítása). A mítosz visszatérő, népszerű történetnek számított a romantikus alkotók számára: Shelley drámája egy emberöltővel megelőzte Liszt 1855-ben bemutatott szimfonikus költeményét, de Beethoven és Schubert is komponált zenét a bátorság, szenvedés és kitartás eme örök alakjához, aki számára bizonyára mást jelentett az önsegítő könyvekből ismerős, elcsépelt tanács: minden nap egy új nap. A Kolozsvári Magyar Opera zenekarának koncertjén nem ez az egyetlen Liszt-mű: az Ünnepi hangok és a 13. zsoltár mellett Kocsis Zoltán és az est dirigense, Selmeczi György átiratában hallunk opusokat (Müpa, október 18., fél nyolc). Ugyanezen az estén a MÁV Zenekar megkezdi saját Beethoven-sorozatát – mégpedig az I. és a IV. szimfóniával. Takács-Nagy Gábor személye merész, újszerű interpretációt ígér (Zeneakadémia, október 18., hét óra). Egy másik B betűstől, Johannes Brahmstól pedig két zongoraversenye közül a csillogóbb B-dúrt halljuk. Az előadó személye sem érdektelen: a macedón Simon Trpčeski pár éve azzal vívta ki a figyelmet, hogy huszonkét évesen debütált a londoni Wigmore Hallban, és csupa jó lemezeket készített Csajkovszkij, Rachmaninov és Prokofjev darabjaiból. Ezen a koncerten a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara játszik Riccardo Frizza pálcájának intésére (Zeneakadémia, október 19., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
