Interjú

„Megérdemlik a rajongóink”

Fun Lovin’ Criminals

Zene

Szűk másfél év múltán után ismét ellátogatott hozzánk a Fun Lovin’ Criminals. A Barba Negrában tartott koncert előtt adott interjút az amerikai-brit zenekar mindhárom tagja, Brian „Fast” Leiser énekes-multiinstrumentalista, Frank Benbini dobos-énekes és Naim Cortazzi gitáros-énekes.

Magyar Narancs: Mit csináltatok azóta, hogy legutóbb nálunk jártatok?

Brian Leiser: Leginkább turnéztunk, mindenfelé a világban.

Frank Benbini: Igen, rengeteget koncerteztünk, de pár hónapja nekiálltunk az új lemeznek. Ez most eléggé lefoglal minket. A turnézás mellett állandóan a stúdióban vagyunk. Megírtuk a dalokat, és már majdnem kész vagyunk. Hamarosan jön a keverési fázis.

Brian Leiser: Ez természetes folyamat. Az ember szétturnézza magát, de egy idő után szeretne újat alkotni és bevonulni a stúdióba. Eddig kiadtunk két EP-t, az egyik tavalyelőtt, a másik tavaly jelent meg. Kellenek az új cuccok, a rajongók is várják már, hogy végre kiadjunk egy nagylemezt. (Az FLC legutóbbi albuma, a Classic Fantastic 2010-ben jelent meg – N. I.)

Frank Benbini: Régen az volt a bevett szokás, hogy kiadtál egy lemezt, és utána egy vagy akár két évig turnéztál vele. Azoknak az időknek vége, máshogy működik manapság a zeneipar, folyamatos a turnézás.

Naim Cortazzi: Nagyon elfoglaltak vagyunk. Amikor én pár éve beszálltam a zenekarba, nem gondoltam, hogy ennyire sok dolgom lesz. Album, EP-k, folyamatos turnézás… Még mindig csak kapkodom a fejemet. Pár héttel ezelőtt egy díjat is bezsebeltünk, mi lettünk az év zenekara a Boisdale Awards-on.

Brian Leiser: Közben megcsináltuk a 100% Colombian című, 1998-as albumunk 25 éves jubileumi turnéját is, ami elég jól sült el. Brit, európai és ausztráliai helyszíneken játszottunk. Fontos lemez volt ez, jól sikerült munkának tartom. Amikor annak idején vége lett a Come Find Yourself című debütalbumunk kétéves turnéjának, azonnal bevettük magunkat a stúdióba. Akkoriban Brooklynban laktam, és jó emlékeket őrzök a felvételekről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.