HANGADÓ - Opera

A meghódított Jeruzsálem

A lombardok

Zene

Verdi nálunk ritkán játszott, negyedik operája közvetlenül a Nabuccót követte, és 1843-ban, a zeneszerző harmincéves korában mutatták be a milánói Scalában. Csakhogy míg a Nabuccót négy évvel az ősbemutató után már Pesten is játszották, A lombardok csak 1974-ben bukkant fel magyar színpadon, az Erkel Színházban, Lamberto Gardelli vezényletével, Mikó András rendezésében.

A mű hallatán persze érzékelhetjük, miért nem futott be olyan óriási karriert, mint egy évvel idősebb társa. Pedig a zeneszerző és a szövegkönyv írója, Temistocle Solera a Nabucco sikerét szerette volna megismételni, a jól bevált recept alapján: a szerelmi csalódás gyilkos indulattá válik, vagy épp diadalmaskodik az ellenségeskedésen, vallásos történelmi téma, áhítatos imák, nagy kórustablók, amelyek politikai üzenetet hordoznak az osztrák uralomtól szabadulni vágyó Itália közönsége számára. A gyors, negatív érzelmeket kifejező kórusok mindkét operában megjelennek, de a Nabucco partitúrája fanatikusabb, erőteljesebb. A Nabuccóban a babiloni fogságot elszenvedő zsidó nép szabadságvágyát megjelenítő kórus (Và pensiero) a Verdi-életmű egyik legnagyobb slágere lett, míg A lombardokban az elcsigázott keresztes had honvágykara csak szeretett volna szert tenni erre a népszerűségre.

Ám fanyalgásra azért nincs ok, mert A lombardok ízig-vérig Verdi-zene, és ha igazán jó előadásban szólal meg, nem téveszti el a hatását. Márpedig a Müncheni Rádió Zenekara és a Müpa együttműködéséből születő produkció várakozáson felül nagyszerűnek bizonyult. Ivan Repušić, a zenekar horvát karmestere rendezés és színpadkép segítsége nélkül is kitűnő érzékkel idézi meg Itália levegőjét és maestro Verdi temperamentumát. Repušić jó vezető, vigyáz az énekeseire, szinte velük együtt lélegzik, tudva, rajtuk áll vagy bukik, ha nem is a muszlimok kezére jutott Jeruzsálem felszabadítása, de a közönség meghódítása mindenképpen. Tempóvételei telitalálatok, s ha kell, magasra tudja szítani az érzelmek és indulatok lángját. A Müncheni Rádió Zenekara pedig megtanult olaszul, pontosabban Verdi nyelvén, hiszen Repušić karmesteri irányítása alatt sorra mutatják be a mester ritkán játszott operáit. Nem kevésbé nagyszerű a Bajor Rádió Kórusa sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.