HANGADÓ - Opera

A meghódított Jeruzsálem

A lombardok

Zene

Verdi nálunk ritkán játszott, negyedik operája közvetlenül a Nabuccót követte, és 1843-ban, a zeneszerző harmincéves korában mutatták be a milánói Scalában. Csakhogy míg a Nabuccót négy évvel az ősbemutató után már Pesten is játszották, A lombardok csak 1974-ben bukkant fel magyar színpadon, az Erkel Színházban, Lamberto Gardelli vezényletével, Mikó András rendezésében.

A mű hallatán persze érzékelhetjük, miért nem futott be olyan óriási karriert, mint egy évvel idősebb társa. Pedig a zeneszerző és a szövegkönyv írója, Temistocle Solera a Nabucco sikerét szerette volna megismételni, a jól bevált recept alapján: a szerelmi csalódás gyilkos indulattá válik, vagy épp diadalmaskodik az ellenségeskedésen, vallásos történelmi téma, áhítatos imák, nagy kórustablók, amelyek politikai üzenetet hordoznak az osztrák uralomtól szabadulni vágyó Itália közönsége számára. A gyors, negatív érzelmeket kifejező kórusok mindkét operában megjelennek, de a Nabucco partitúrája fanatikusabb, erőteljesebb. A Nabuccóban a babiloni fogságot elszenvedő zsidó nép szabadságvágyát megjelenítő kórus (Và pensiero) a Verdi-életmű egyik legnagyobb slágere lett, míg A lombardokban az elcsigázott keresztes had honvágykara csak szeretett volna szert tenni erre a népszerűségre.

Ám fanyalgásra azért nincs ok, mert A lombardok ízig-vérig Verdi-zene, és ha igazán jó előadásban szólal meg, nem téveszti el a hatását. Márpedig a Müncheni Rádió Zenekara és a Müpa együttműködéséből születő produkció várakozáson felül nagyszerűnek bizonyult. Ivan Repušić, a zenekar horvát karmestere rendezés és színpadkép segítsége nélkül is kitűnő érzékkel idézi meg Itália levegőjét és maestro Verdi temperamentumát. Repušić jó vezető, vigyáz az énekeseire, szinte velük együtt lélegzik, tudva, rajtuk áll vagy bukik, ha nem is a muszlimok kezére jutott Jeruzsálem felszabadítása, de a közönség meghódítása mindenképpen. Tempóvételei telitalálatok, s ha kell, magasra tudja szítani az érzelmek és indulatok lángját. A Müncheni Rádió Zenekara pedig megtanult olaszul, pontosabban Verdi nyelvén, hiszen Repušić karmesteri irányítása alatt sorra mutatják be a mester ritkán játszott operáit. Nem kevésbé nagyszerű a Bajor Rádió Kórusa sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.