A mű hallatán persze érzékelhetjük, miért nem futott be olyan óriási karriert, mint egy évvel idősebb társa. Pedig a zeneszerző és a szövegkönyv írója, Temistocle Solera a Nabucco sikerét szerette volna megismételni, a jól bevált recept alapján: a szerelmi csalódás gyilkos indulattá válik, vagy épp diadalmaskodik az ellenségeskedésen, vallásos történelmi téma, áhítatos imák, nagy kórustablók, amelyek politikai üzenetet hordoznak az osztrák uralomtól szabadulni vágyó Itália közönsége számára. A gyors, negatív érzelmeket kifejező kórusok mindkét operában megjelennek, de a Nabucco partitúrája fanatikusabb, erőteljesebb. A Nabuccóban a babiloni fogságot elszenvedő zsidó nép szabadságvágyát megjelenítő kórus (Và pensiero) a Verdi-életmű egyik legnagyobb slágere lett, míg A lombardokban az elcsigázott keresztes had honvágykara csak szeretett volna szert tenni erre a népszerűségre.
Ám fanyalgásra azért nincs ok, mert A lombardok ízig-vérig Verdi-zene, és ha igazán jó előadásban szólal meg, nem téveszti el a hatását. Márpedig a Müncheni Rádió Zenekara és a Müpa együttműködéséből születő produkció várakozáson felül nagyszerűnek bizonyult. Ivan Repušić, a zenekar horvát karmestere rendezés és színpadkép segítsége nélkül is kitűnő érzékkel idézi meg Itália levegőjét és maestro Verdi temperamentumát. Repušić jó vezető, vigyáz az énekeseire, szinte velük együtt lélegzik, tudva, rajtuk áll vagy bukik, ha nem is a muszlimok kezére jutott Jeruzsálem felszabadítása, de a közönség meghódítása mindenképpen. Tempóvételei telitalálatok, s ha kell, magasra tudja szítani az érzelmek és indulatok lángját. A Müncheni Rádió Zenekara pedig megtanult olaszul, pontosabban Verdi nyelvén, hiszen Repušić karmesteri irányítása alatt sorra mutatják be a mester ritkán játszott operáit. Nem kevésbé nagyszerű a Bajor Rádió Kórusa sem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
