mi a kotta?

A nagy hallgató

  • mi a kotta
  • 2015. február 28.

Zene

A legutóbbi alkalommal így vagy úgy, de Mendelssohné volt a koncertek java, s vele kell kezdenünk ezen a héten is, hiszen a Budapesti Fesztiválzenekar most esedékes három plusz egy koncertjén a Szentivánéji álom is felhangzik majd, méghozzá nem csupán a megunhatatlan nyitány, hanem a teljes kísérőzene, benne a híres nászindulóval. A három bérleti hangversenyen mindehhez kiadós Mozart-játékrész is társul: a zenekarhoz kedvvel visszajáró Pinchas Zukerman szólistai közreműködésével a 219-es Köchel-jegyzékszámú A-dúr hegedűversenyben (Nemzeti Hangversenyterem, január 29. és 30., háromnegyed nyolc, 31., fél négy). A szombat késő esti Midnight Musicon azután Fischer Iván még egyszer a babzsákokon helyet foglalók felé tereli majd Mendelssohn remekét (Millenáris Teátrum, január 31., fél tizenkettő).

„Mikor megérkezett Schumann, jó barátja, Hiller nevetve fogadta: no, szép, hogy itt vagy megint, legalább most végre ismét jól agyonhallgathatjuk magunkat. […] Nemsokára magam is tapasztaltam, mennyire befelé fordult a mester. Ő volt a legnagyobb hallgató, akár azért, mert bármit is beszéltek, azt jelentéktelennek ítélte, akár azért, mert neki, aki az íráshoz is oly ragyogóan értett, nem voltak megfelelő kifejezései a beszédhez. Hiller szalonjában a látogatók seregében szinte egy egész estére el tudott rejtőzni, s nem beszélt többet tíz szónál. Emlékszem egy csónakkirándulásra az Elbán; az asszonyok az ő dalait énekelték, ám ő csak hallgatott, s összeszorított ajkaival mintha zümmögött volna, de azért némán ült a kormányos mellett, és az alkonyatba bámult. Csak magában élt, és abban a csodálatos hangzó világban, amelyet önmagában hordott.” A 19. századi orosz zenetörténet egyik nagy hasznos embere, V. V. Sztaszov jegyezte le ezeket a sorokat a szófukarságával általános feltűnést keltő Robert Schumannról megemlékezve. Mendelssohn e zseniális barátját az Óbudai Danubia Zenekar keddi koncertjén hallhatjuk majd: nem hümmögni, nem zümmögni, hanem valósággal megnyilatkozni (Zeneakadémia, február 3., fél nyolc). A Héja Domonkos által elvezényelendő program a ma Schumann szülővárosa, azaz Zwickau nevét viselő korai és befejezetlen szimfóniával indul, s az e műfajban utolsó, IV. szimfóniával zárul majd, e két mű között pódiumra szólítva a nagy Perényi Miklóst, hogy eljátssza a komponista életé­ben soha fel nem hangzó a-moll gordonkaverseny szólóját.

A soros ajánlónkba kívánkozó koncertműsor még egy nagy embert kínál elénk: Kocsis Zoltánt. A Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója ezúttal Johann Sebastian Bach és Heitor Villa-Lobos műveit párosítja össze közös műsorrá: a huszadik századi brazil komponistától nem csupán a barokk pályaelőd előtt tisztelgő híres Bachianas Brazileiras sorozatának harmadik darabját, de a dalos ökörszemet (Cyphorhinus arada – Schumann korabeli rajzon mutatjuk) címszereplővé emelő 1917-es balettzenéjét és még egy kórusművét is megszólaltatva (Nemzeti Hangversenyterem, február 5., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.