HANGADÓ – Interjú

„A nagyapám sem értette”

Tõnu Kaljuste karmester, kórusvezető

Zene

A hetvenedik évében járó Tõnu Kaljuste az észtek egyik legmegbecsültebb muzsikusa, aki mindenkinél többet tett azért, hogy egymilliós nemzetének zeneszerzői méltó helyükre kerüljenek. November 27-én az általa alapított kórust vezényli a Müpában, és persze Arvo Pärt-művek is szerepelnek a műsoron.

Magyar Narancs: Édesapja, Heino Kaljuste karvezető volt, és a Kodály-módszer „nagykövete” Észtországban. Mondhatjuk, hogy az ön sorsát is eldöntötte, hogy apja gyerekkórusában énekelt?

Tõnu Kaljuste: Már azelőtt zongorázni tanultam, hogy a kórusban énekeltem volna, de persze nem vonhattam ki magam édesapám hatása alól, aki fanatikus híve volt a módszernek, számos tankönyvet is írt róla. Nem emlékszem a pillanatra, amikor elhatároztam, hogy a zene lesz az éle­tem, csak hagytam, hogy vigyen magával az ár.

MN: Mit gondol a Kodály-módszerről?

TK: Nálunk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minél több ember tudjon kottát olvasni. Emlékszem, először összezavart a relatív szolmizáció, hiszen hozzászoktam az abszolút hangmagasságokhoz. Ma már furcsa, szinte vicces, hogy milyen vérre menő küzdelmek folytak a relatív és az abszolút szolmizáció hívei között.

MN: Két együttest is alapított. 1981-ben jött létre az Észt Filharmónia Kamarakórusa, 1993-ban pedig a Tallinni Kamarazenekar. Milyen cél lebegett a szeme előtt?

TK: Szerettem volna, ha működnek olyan együttesek, amelyek az európai repertoár mellett az észt zeneirodalomra koncentrálnak. Sokat fejlődtünk, és ebben nem kis szerepe van, hogy szoros viszonyt ápoltunk kortárs zeneszerzőkkel. A legtöbb klasszikus zenész a múlt zenéjével foglalkozik, azokat gyakorolja újra és újra. A mai kor zenéje viszont segít megtalálni egyfajta anyanyelvet. Két jelentős alkotó volt, akik közvetetten alakították a repertoárunkat: Veljo Tormis és Arvo Pärt.

MN: Mi a kórus legnagyobb erőssége?

TK: Minél jobbak az énekesek, annál jobb a kórus. Két dologra figyelek igazán: hogy szabad és szép legyen a hangjuk. Nemcsak észt, hanem holland, portugál, dél-koreai, fehérorosz és ukrán tagjaink is vannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.