HANGADÓ – Interjú

„A nagyapám sem értette”

Tõnu Kaljuste karmester, kórusvezető

Zene

A hetvenedik évében járó Tõnu Kaljuste az észtek egyik legmegbecsültebb muzsikusa, aki mindenkinél többet tett azért, hogy egymilliós nemzetének zeneszerzői méltó helyükre kerüljenek. November 27-én az általa alapított kórust vezényli a Müpában, és persze Arvo Pärt-művek is szerepelnek a műsoron.

Magyar Narancs: Édesapja, Heino Kaljuste karvezető volt, és a Kodály-módszer „nagykövete” Észtországban. Mondhatjuk, hogy az ön sorsát is eldöntötte, hogy apja gyerekkórusában énekelt?

Tõnu Kaljuste: Már azelőtt zongorázni tanultam, hogy a kórusban énekeltem volna, de persze nem vonhattam ki magam édesapám hatása alól, aki fanatikus híve volt a módszernek, számos tankönyvet is írt róla. Nem emlékszem a pillanatra, amikor elhatároztam, hogy a zene lesz az éle­tem, csak hagytam, hogy vigyen magával az ár.

MN: Mit gondol a Kodály-módszerről?

TK: Nálunk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minél több ember tudjon kottát olvasni. Emlékszem, először összezavart a relatív szolmizáció, hiszen hozzászoktam az abszolút hangmagasságokhoz. Ma már furcsa, szinte vicces, hogy milyen vérre menő küzdelmek folytak a relatív és az abszolút szolmizáció hívei között.

MN: Két együttest is alapított. 1981-ben jött létre az Észt Filharmónia Kamarakórusa, 1993-ban pedig a Tallinni Kamarazenekar. Milyen cél lebegett a szeme előtt?

TK: Szerettem volna, ha működnek olyan együttesek, amelyek az európai repertoár mellett az észt zeneirodalomra koncentrálnak. Sokat fejlődtünk, és ebben nem kis szerepe van, hogy szoros viszonyt ápoltunk kortárs zeneszerzőkkel. A legtöbb klasszikus zenész a múlt zenéjével foglalkozik, azokat gyakorolja újra és újra. A mai kor zenéje viszont segít megtalálni egyfajta anyanyelvet. Két jelentős alkotó volt, akik közvetetten alakították a repertoárunkat: Veljo Tormis és Arvo Pärt.

MN: Mi a kórus legnagyobb erőssége?

TK: Minél jobbak az énekesek, annál jobb a kórus. Két dologra figyelek igazán: hogy szabad és szép legyen a hangjuk. Nemcsak észt, hanem holland, portugál, dél-koreai, fehérorosz és ukrán tagjaink is vannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.