HANGADÓ – Interjú

„A nagyapám sem értette”

Tõnu Kaljuste karmester, kórusvezető

Zene

A hetvenedik évében járó Tõnu Kaljuste az észtek egyik legmegbecsültebb muzsikusa, aki mindenkinél többet tett azért, hogy egymilliós nemzetének zeneszerzői méltó helyükre kerüljenek. November 27-én az általa alapított kórust vezényli a Müpában, és persze Arvo Pärt-művek is szerepelnek a műsoron.

Magyar Narancs: Édesapja, Heino Kaljuste karvezető volt, és a Kodály-módszer „nagykövete” Észtországban. Mondhatjuk, hogy az ön sorsát is eldöntötte, hogy apja gyerekkórusában énekelt?

Tõnu Kaljuste: Már azelőtt zongorázni tanultam, hogy a kórusban énekeltem volna, de persze nem vonhattam ki magam édesapám hatása alól, aki fanatikus híve volt a módszernek, számos tankönyvet is írt róla. Nem emlékszem a pillanatra, amikor elhatároztam, hogy a zene lesz az éle­tem, csak hagytam, hogy vigyen magával az ár.

MN: Mit gondol a Kodály-módszerről?

TK: Nálunk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minél több ember tudjon kottát olvasni. Emlékszem, először összezavart a relatív szolmizáció, hiszen hozzászoktam az abszolút hangmagasságokhoz. Ma már furcsa, szinte vicces, hogy milyen vérre menő küzdelmek folytak a relatív és az abszolút szolmizáció hívei között.

MN: Két együttest is alapított. 1981-ben jött létre az Észt Filharmónia Kamarakórusa, 1993-ban pedig a Tallinni Kamarazenekar. Milyen cél lebegett a szeme előtt?

TK: Szerettem volna, ha működnek olyan együttesek, amelyek az európai repertoár mellett az észt zeneirodalomra koncentrálnak. Sokat fejlődtünk, és ebben nem kis szerepe van, hogy szoros viszonyt ápoltunk kortárs zeneszerzőkkel. A legtöbb klasszikus zenész a múlt zenéjével foglalkozik, azokat gyakorolja újra és újra. A mai kor zenéje viszont segít megtalálni egyfajta anyanyelvet. Két jelentős alkotó volt, akik közvetetten alakították a repertoárunkat: Veljo Tormis és Arvo Pärt.

MN: Mi a kórus legnagyobb erőssége?

TK: Minél jobbak az énekesek, annál jobb a kórus. Két dologra figyelek igazán: hogy szabad és szép legyen a hangjuk. Nemcsak észt, hanem holland, portugál, dél-koreai, fehérorosz és ukrán tagjaink is vannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.