HANGADÓ – Interjú

„Egyszemélyes iskola vagyok”

Varga Judit zeneszerző

Zene

A Bécsben élő, kettős állampolgárságú zeneszerző alkalmazott és média-zeneszerzést tanít. Az évad művészeként idén többször is hallhatjuk a Müpában. Filmzenéről, zeneműkiadásról, komponálásról, tanításról és a Nyugatról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Fordítottam egy kis könyvet a filmzenéről, amelyből kiderült, hogy filmzenét lehet a film elkészülte előtt, közben és utána is komponálni. A filmzene szerzője sokszor a rendező önkényének is ki van téve. Nálad hogyan működik ez a folyamat?

Varga Judit: Kommunikációra és rengeteg kompromisszumra van szükség. Én nagyon kevés rendezővel dolgozom. Ha már a produkció elején látom, hogy a közös munka nem fog működni, inkább nem is vállalom. Volt, hogy a film közepén derült ki, hogy a rendezőnek egészen más elképzelése van a film zenéjéről, mint nekem. Befejeztem ugyan a munkát, de szerintem rossz lett. A rendező viszont szerette. Olyan is volt, hogy kiszálltam a közepén. De van pozitív példám is: a legutóbbi munkám az egyik legnagyobb német streaming platform számára készült, egy thrillerhez. Teljes szabadságot kaptam, valósággal lubickoltam benne.

MN: Sok filmnek a zenéjét önállóan is megjelentetik. Szerinted a látvány nélkül is megállnak a darabok? Nem olyan ez kicsit, mint fejhallgatón hallgatni egy operát?

VJ: Sokszor olyan praktikus szempontok alapján válogatunk, mint például a zene hossza. Körülbelül 2 perc a minimum, mert nincs értelme 20 másodperces zenéket publikálni. És valóban: a zene nem mindig áll meg a film nélkül. Egy hallgató kifogásolta, hogy rémesen disszonáns és modern a Tetthely című sorozathoz írt zeném. Biztos vagyok benne, hogy a késelős-fojtogatós jelenet alatt ez nem zavarta volna.

MN: Van-e valamilyen általános kompozíciós stratégiád a filmeknél?

VJ: Először megnézem a jelenetet és megpróbálok rájönni, hogy mi az, ami hiányzik a képből. Ha a kép már zene nélkül is mindent kifejez, akkor vissza szoktam írni a rendezőnek, hogy próbáljuk ki zene nélkül. Egy izgalmas filmjelenet néha még erősebben hathat egy csendes, oda nem illő zenével. Ebben az esetben a kép és a hang ellentétes üzenetével érjük el a kellő hatást.

MN: Van mestered, példaképed a filmzenében?

VJ: Nagyon szeretem James Horner vagy Michael Newman zenéit. John Williams és Ennio Morricone hihetetlenül virtuózan kezelik a filmet és a zenét is, őket ezért csodálom. De én ilyesféle zenéket ritkán írok. Sokszor mást kíván a film, és én nem tipikusan mainstream filmeket kapok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.