Lemez

A Sunny Day In Glasgow: Sea When Absent

  • - minek -
  • 2014. augusztus 19.

Zene

Minden évben kihirdethetnék a virtuális versenyt a nyár legálomszerűbben felhőtlen hangulatú albuma címéért - és ebben az évben szinte biztosan a Philadelphiából induló (mára tagságát tekintve is teljesen nemzetközi) A Sunny Day In Glasgow nyerné, minimum fejhosszal.

Mindezt úgy, hogy a Sea When Absent, amely már a zenekar negyedik albuma, teljes mértékben a Kickstarteren öszszeszedett pénzből valósult meg.

Jeff Ziegler producer sokat tisztított most a hangzáson, de anélkül, hogy a zene egy cseppet is veszített volna a maga izgalmas sokszínűségéből. Ráadásul a dalszerzés terén is a kollektív munka érvényesült a zenekarvezető Ben Daniels egyeduralma helyett: a vastagon felkent hangképeken, a meanderező dallamstruktúrákon többször is áttör a sokkal hangsúlyosabbra kevert gitár, és mindezen uralkodik a két vokalista hölgy: Jen Goma és Annie Frederickson ennivalóan édes, a végén, a Golden Waves című számban szinte szégyentelenül r&b-zamatú szoprán énekhangja. És ha nem mondtuk volna: túlvilági, éteri harmóniákban dúskáló dalok sorát írták meg és játszották fel: bőkezűen adagolt zenei ötletekben, sokadszorra is üdítően ható, meglepő váltásokban gazdag szerzeményeket, amelyeknél a szöveg éppen annyira enigmatikus, mint a jeles dreampopelődöknél (leginkább a Cocteau Twinsnél). Az albumról nem hiányzik egy-két elegáns biccentés a shoegaze-ben gazdag késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek felé - de ez a teli szájjal küldött, minden újrahallgatás alkalmából mást adó mosolyzene leginkább mégis az örökké tartó nyárnak szól.

Lefse, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.