"A hátsó bejáraton csempésztek a Szigetre" – Soltész Rezső

Zene

A Sziget szervezőinek legnagyobb húzása kétségkívül a Táncdalfesztivál sátor volt, ahol veterán slágerénekesek mutatták be évtizedes dalaikat őrjöngő tömeg előtt. Így történhetett, hogy 1998-ban az egyik legemlékezetesebb produkció Soltész Rezső nevéhez fűződik, aki ugyanazon a napon lépett föl, amikor a VHK és a Chumbawamba.

MaNcs: Hogyan kerültél a Szigetre, ami számodra sok mindent jelenthetett, csak éppen nem hazai pályát?

Soltész Rezső: Nem akartam kimenni a Szigetre. Amikor felhívtak telefonon, hogy lépjek fel, akkor azt mondtam, ez egy vicc, nem vállalom. Én, aki egy tradicionális slágerénekes vagyok, mit kereshetnék pont abban a közegben? De a telefon többször megismétlődött, és végül meggyőztek arról, hogy szükség van rám, mert ismét aktuális, amit csinálok, a dalaimat a diszkókban kórusban üvölti a közönség. Végül rábólintottam. A hátsó bejáraton csempésztek be, és jó néhány, számomra kalandnak tűnő dolog volt, amely a fellépést megelőzte. Meg kell mondanom, szinte pörölycsapásként ért, hogy a közönség, amely köztudottan az alternatív zene miatt megy a Szigetre, miként reagált a műsoromra. Egy percig nem gondoltam, hogy ez a koncert ilyen fogadtatásban részesül.

false

MaNcs: Mennyire vetted komolyan ezt a sikert?

SR: A fellépés közben eszembe jutott, hogy ezek a srácok csak hülyéskednek velem, eljátsszák, hogy beindulnak, ha-ha, milyen jópofa, ahogy ugrál a színpadon. De aztán kiderült, hogy ennél többről van szó. Eltelt két-három perc, láttam az arcokat, a reakciót, és a szemekből többnyire azt olvastam ki, valóban tetszik, amit csinálok. Biztosan voltak olyanok, akik csak röhögni jöttek, de úgy gondolom, a többség őszintén reagált. Persze ez még nem jelenti azt, hogy megfordult volna a fejemben: ezután olyan lemezeket készítsek, amelyek kimondottan annak a közönségnek szólnak; mégis a Sziget azt bizonyította, az új generáció is elfogad olyannak, amilyen vagyok, ismeri a dalaimat. Ennél többet nem is kívánhatnék a mai fiataloktól.

MaNcs: Te valamikor a kilencvenes évek elején kivonultál a szórakoztatóiparból, és üzleti vállalkozásba kezdtél, lapkiadással foglalkozol. Miért hagytad abba az éneklést?

SR: Soha nem hagytam abba, legfeljebb visszavonultam. A Zenészmagazin, a Sztereó és a többi általam kiadott lap körüli munkák mellett nem lehet teljes erőbedobással folytatni az éneklést. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy legnagyobb sikereim idején, a nyolcvanas évek középén is csak úgy tudtam boldogulni, hogy az év egyik felében Magyarországon, a másikban pedig a volt KGST-országokban turnéztam. Akkoriban még léteztek ezek a lehetőségek, de a kilencvenes évek elején már nem, összeomlott a piac. Mindig is egy produktív, tettrekész pali voltam, aki ki nem állhatja az üresjáratokat, márpedig mielőtt a lapkiadásba kezdtem volna, egyre több ilyen üresjárat volt. Amikor adódott ez a lehetőség, hogy az éneklés mellett olyasmivel foglalkozzam, ami érdekel, és azért valamennyire kötődik a zenéhez, egy percig sem haboztam a döntéssel. Be kellett látnom, hogy azt a sikert, ami a nyolcvanas években kísérte pályafutásomat, nem lehet tartósítani, azt pedig végképp nem akartam, hogy úgy járjak, mint sokan a régiek közül, haknizgassak, a múltamból éljek.

MaNcs: Most viszont ismét beköszöntött a slágerkorszak. Visszatérsz?

SR: Az a helyzet, hogy az év eleje óta állandó résztvevője vagyok a hatoslottó-sorsolások utazó produkciójának, ami azt jelenti, hogy minden héten más és más településen léphetek fel. A közönséggel így rendszeresen találkozom, és örömmel tapasztalom, hogy szinte ugyanazzal a lelkesedéssel fogadnak országszerte, mint a Szigeten, legfeljebb annyi különbséggel, hogy halkabb az ováció, és a széksorokban azok ülnek, akik annak idején is kedvelték a dalaimat.

MaNcs: Vagyis a potenciális lemezvásárlók.

SR: Három lemez kiadását tervezgetem, bár konkrét lépések még nem történtek a kiadók felé. Szeretnék megjelentetni egy válogatást a saját régi slágereimből, egyet olasz és spanyol táncdalokból, valamint egy olyat, amelyen vadonatúj számok lennének. Természetesen ez utóbbi a legizgalmasabb. Remélem, összejön, most ott tart a dolog, hogy témák vannak, dallamvázlatok, de csupán annyi biztos, hogy nem akarom elkapkodni.

MaNcs: Felröppent az a hír is, hogy egykori zenekarod, a Corvina összeáll egy koncert erejéig.

SR: Valószínű, ez nem fog létrejönni, mivel több akadálya is van. Egyrészt a produkció sokba kerül, másrészt a zenekar tagjai közül kevesen vannak a pályán, harmadrészt pedig, és számomra ez a döntő ok, annyi minden más dolgom van, hogy nem tudnék két hónapig, a próbák idejére, kizárólag a Corvinára koncentrálni. A Corvinát nagyon fontos állomásnak tekintem a pályafutásomban, de úgy gondolom, értékesebb és kifejezőbb az, amit szólóénekesként csinálok.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.