A nép ópiuma: Autót már mindenki látott (TotalCar)

  • Pálos György
  • 2003. november 27.

Zene

Általánosan elterjedt előítéletes hiedelmek szerint amennyiben szűkebb-tágabb baráti társaság jön össze, adott időintervallumon belül a hölgyek a szépségápolástól a konyhaművészeten át a gyereknevelésig, az urak a duálprocesszoros számítógépektől a 4 légzsákos, 8 hangszórós gépjárművekig jutnak el. Hiszen mindenki az érdeklődésének leginkább megfelelő témakörben nyilvánít véleményt, illetve kezdeményez szenvedélyes beszélgetést embertársaival. Tehát ha valaki azt hallaná egy szombat esti partin: Képzeljétek, amióta a feleségem a 16 szelepes, 4 literes turbódízel dzsippel jár, többé nem is akar beülni a benzines merdzsómba! Gondoltátok volna? - nos, ebben az esetben 1. uralkodjunk idegeinken, 2. vegyünk mély levegőt, 3. ne öntsünk beszélgetőtársunk világos zakójára negyed liter vörösbort. Tereljük inkább a beszélgetés fonalát népszerű televíziós műsorokra, ezen belül is például az autósmagazinokra. Tehát amennyiben a TotalCar címmel futó, hetente jelentkező televíziós magazint ajánljuk, nem hibázhatunk nagyot, hiszen a műsor egyaránt megcélozza a milliomos újgazdagokat és vérprofikat, valamint az epekedő régszegényeket és a dilettánsokat.
Általánosan elterjedt előítéletes hiedelmek szerint amennyiben szűkebb-tágabb baráti társaság jön össze, adott időintervallumon belül a hölgyek a szépségápolástól a konyhaművészeten át a gyereknevelésig, az urak a duálprocesszoros számítógépektől a 4 légzsákos, 8 hangszórós gépjárművekig jutnak el. Hiszen mindenki az érdeklődésének leginkább megfelelő témakörben nyilvánít véleményt, illetve kezdeményez szenvedélyes beszélgetést embertársaival. Tehát ha valaki azt hallaná egy szombat esti partin: Képzeljétek, amióta a feleségem a 16 szelepes, 4 literes turbódízel dzsippel jár, többé nem is akar beülni a benzines merdzsómba! Gondoltátok volna? - nos, ebben az esetben 1. uralkodjunk idegeinken, 2. vegyünk mély levegőt, 3. ne öntsünk beszélgetőtársunk világos zakójára negyed liter vörösbort. Tereljük inkább a beszélgetés fonalát népszerű televíziós műsorokra, ezen belül is például az autósmagazinokra. Tehát amennyiben a TotalCar címmel futó, hetente jelentkező televíziós magazint ajánljuk, nem hibázhatunk nagyot, hiszen a műsor egyaránt megcélozza a milliomos újgazdagokat és vérprofikat, valamint az epekedő régszegényeket és a dilettánsokat.

Egy magára valamit is adó kereskedelmi televíziótársaság kínálatából amúgy sem hiányozhat az autósmagazin, hiszen autót már mindenki látott, ezért aztán

könnyebben szponzorálható,

mint mondjuk egy Pilinszky-felolvasóest. A TotalCar ezért is jól illeszkedik a műsorfolyamba, a szombatonkénti déli időpont (főműsoridőn kívül esik) pedig lehetőséget kínál a készítőknek arra, hogy bizonyos határokon belül kísérletezzenek és feszegessék a műfaji határokat. S meg kell vallanunk, az itt tárgyalt műsor esetében történnek is ilyen típusú kezdeményezések. Vegyük például a két műsorvezetőt, Bazsó Gábort és a Narancsból is jól ismert Winkler Róbertet, akik az újkori magyar televíziós hagyományokat felrúgva, azaz a kötelezően előírt művigyorgást megkerülve, jókedvűen készítik az adást. E szokatlan jelenség értelmezésére két diagnózis lehetséges: az egyik szerint mindketten mélységes depresszióban szenvednek, viszont jó színészek; a másik, sokkal aggasztóbb verzió szerint tényleg derűvel, életszeretettel megáldott urak, akik örömmel készítik a heti magazint. Ez utóbbi esetben csak azt javasolhatjuk, sürgősen forduljanak szakemberhez.

A TotalCar állandó rovatokkal jelentkezik, úgymint Tartalomjegyzék, Baleset-megelőzés, Zárógondolat, valamint két-három modell bemutatása. Műfaji szempontból a fel- és lekonfok (a bejátszást megelőző, illetve lezáró részek) több innovációs lehetőséget kínálnak, a helyszín kiválasztásakor igen széles skálán mozoghatnak, mely a csillogó műanyag stúdióháttértől az egyik műsorvezető betegágyáig terjedhet. A felkonf mint olyan kijelöli ugyanis a televíziós vállalás kereteit, megadja a műsor hangnemét, a fel-konfot követő bejátszás azonban jobban megköti az alkotók kezét. Amíg a konfoknál a szpíkerek saját magukból simán csinálhatnak bohócot, a bemutatandó autótermék esetén már a belső, illetve kívülről sugallt önkorlátozás lehetősége is fennforog. Maguk a bejátszások, az adások tulajdonképpen érdemi részei engem kevésbé érdekeltek, ami fakadhat abból, hogy engem semmilyen kabrió nem tud lázba hozni, továbbá, hogy valószínűleg igen nehéz hosszú heteken keresztül (több mint 50 adáson vagyunk túl) mindig újat, szellemeset kitalálni egy-egy modell kapcsán. Ezért néha döcögősek, a kelleténél hosszabbak az autóportrék, néha még annál is hosszabbak. Elbizonytalanít az is, hogy amikor körbejárunk például egy VW Transportert, megismerjük külső-belső tulajdonságait, egy-két jó poén közbeiktatásával miért kell felolvasni tételesen az árlistából, külön részletezve a termék nettó, illetve bruttó értékét, s a bejátszás végén miért kell feltüntetni még egyszer a termék áfás árát. Nyilvánvaló, hogy a műsorkészítők a kötöttségek finom szövésű hálójában keresik a korlátlan szabadság virágokkal borított zöld mezejét, de azért mégis.

Jobban szívemhez szólt például a legendákkal övezett ZSUK kisteherautó pszichoanalízise, hiszen jómagam is ennek a dekoratívnak nehezen mondható járműnek a platóján fedeztem fel a lengyelországi autóstoppolás szépséges hagyományát, amit igen nagyon elősegített az akkor még legendás, népeink között feszülő barátság. Arról nem is beszélve, hogy a frizsiderszocializmus fénykorában Wartburg jellegű kisteherautón, illetve ZSUK-on szállították ki a vadiúj hűtőszekrényeket a lakosság szálláshelyére. S ennek, mármint az új frizsidernek mindenki nagyon örült. A ZSUK gyönyörűséges otrombasága egyébként sokkal inkább hazai pálya Winkler Asszociációzsonglőr Róbertnek, bár meg kell vallani, a sokhengeres turbóban is otthon van.

A TotalCar képi világa kicsit kusza, de ettől nézhető, ritmusa pergő, ami átsegít a nehéz időszakokon. Sok apró ravaszság, ötlet bújik meg, mindenki megszólalhat, ha van mondanivalója, akár a hangmérnök is, egy-két jó vágás felpörgeti a lankadó figyelmet, a zene meg olyan, hogy ne erre altassuk kisdedeinket. Egyébiránt korszerű médiavállalkozás, nem kizárólag a televíziós sugárzás az egyetlen megjelenési helye, a korábbi adások megtalálhatók a neten, s ha véleményünk vagy kérdésünk lenne, az adás fórumán mindezt előadhatjuk.

Az alkotók játékos-gyermeki lelkét, azaz a műsor esszenciáját leginkább a Baleset-megelőzés rovatban érhetjük tetten, ez ugyanis úgy marhaság, ahogy van. Mindenkit

kiver a veríték

általában az olyan, médiumok által megfogalmazott közlekedési jó tanácsoktól, mint: vezessünk kicsit lassabban, ha rossz az aszfalt, ha jeges az aszfalt, ha nincs aszfalt stb. A Baleset-megelőzés ezzel szemben vállaltan infantilis, nem is próbál tanár uras lenni, hiszen mindannyian tudjuk: a magyar, jogosítvánnyal rendelkező lakosság úgyis olyan, amilyen. Állat. Bazsó és Winkler pajtások betegágyon fekve matchboxokat tologatnak, berregnek is hozzá, ahogyan kell, pláne, ha erőlködik az autó egy erősen behavazott lepedőn. S ha véletlenül megszegik a józan ész előírásait, és téli gumi nélkül vágnak neki a jeges ágytakarónak, akkor vissza- és egymásra csúsznak, máris kész a katasztrófa, ütközés, robbanás, csak úgy ropog a sok karosszéria. Viszont a tömeges baleset következtében nem cigánygyerekek, hanem narancsok potyognak valahonnan. Talán a gyógyszerek mellől.

Pálos György

TV2, szombat dél körül; szerkesztő: Szalay Ádám, rendező Iván Róbert

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.