A sárga földig - Nagyvárosi tánczene

  • - minek -
  • 2005. augusztus 4.

Zene

A Sziget ezúttal sem maradhat ilyen-olyan (olykor veszettül gépies, olykor megejtően dögös és élő) tánczenék nélkül: hiphoptól a jazzgroove-on keresztül az effektív szögelésig jut mindenből, majdnem mindenkinek (azért ne legyenek illúzióink: a lehetséges variációk szinte végtelen száma miatt valaki biztosan sírni fog).

A Sziget ezúttal sem maradhat ilyen-olyan (olykor veszettül gépies, olykor megejtően dögös és élő) tánczenék nélkül: hiphoptól a jazzgroove-on keresztül az effektív szögelésig jut mindenből, majdnem mindenkinek (azért ne legyenek illúzióink: a lehetséges variációk szinte végtelen száma miatt valaki biztosan sírni fog).

Mivel a nulladik napon fellépő Illést a kortárs, szórakoztató elektronikus tánczene egyik ága sem tartja számon jelentős elődei között, így rögvest a szerdával kezdenénk, s rendhagyó módon a Cinetrip-arénával: e napon pörget itt Malente, alias Christoph Göttsch, a német Unique kiadó üdvöskéje, a funk-break tánczene egyik legjelentősebb alkotója, akinek nevéhez oly jelentős darabok fűződnek, mint az I Sell Marihuana (új számokat és remixeket tartalmazó, érdemdús, Rip It Up című albuma éppen az idén jelent meg). Hogy a magyarok se maradjanak említés nélkül, e napon ugyanitt Gaulamin, Bosi, Mango, Busa és Sena teszi tiszteletét. Ugyancsak a nyitónapon, a Wan2 színpadon fél nyolckor az Erik Sumo Banddal találkozhatnak a kedves zenerajongók - a zenekar lelke (akárcsak az Amorf Ördögöké, mely két nappal később ugyanitt koncertezik majd) a komponista/vokalista/billentyűs/producer/dj Tövisházi Ambrus, aki zenész- és vokalistatársaival éppen most publikált egy zseniális négyszámos EP-t a német Pulver kiadónál (Real Moustache), s őszre itt a nagylemez is. Aki szereti a sokféle hatásból építkező, finom, alkalmanként vokállal és sok élő hangszerrel is megtámasztott, középtempós tánczenét, az semmiképpen se hagyja ki (pláne ha jön a Venus és a János, legyen fenn a János-hegyen rekeszizom-bolondító egyvelege). A szokásos gigant partisátorban (ezúttal dJuice Party Aréna-műsor) is figyelemre méltó lesz az e napi program: fő attrakcióként a most éppen a Skint kiadónál dolgozó X-Press 2 kollektíva jön hozzánk - eredetileg Rocky, Diesel, valamint a fenomenális Ashley Beedle alkotta a lineupot, most meg ki tudja, ki jön közülük. A legendás külvárosi fiúk igen jelentős szerzői, előadói, lemezlovasi múlttal bírnak (vélhetően futballhuligánok is voltak, de ez mérsékelten érdekes), élő produkcióik pedig híresek kreativi-tásukról és módfelett szórakoztató mivoltukról. Aki korábbi, más néven (Ballistic Brothers, Uschi Classen Band, Black Science Orchestra, miegyéb) vagy szólóban publikált dolgaikat, esetleg a korai (Rock 2 House, Tranz Euro Xpress) vagy későbbi (Muzikizum, Lazy) szerzeményeiket ismeri és szereti (ami esetükben tökéletesen érthető), nyugodtan térjen be miattuk az ólmelegbe. A Nagyszínpadon mindeközben előbb (18.00) a Morcheebát láthatjuk-hallhatjuk, mely együttest, némely nőkhöz hasonlatosan, mindenki ismeri, s élete folyamán legalább egyszer mindenki szerette is. A Trigger Hippie-korszak elkötelezett híveinek figyelmét azért felhívnánk arra, hogy a Godfrey testvérek nagyjából egészen más zenét játszanak, mint a maga nemében korszakalkotóan punnyadt Who Can You Trust idején, s még az énekesnőjük is más (Skye Edwards helyett Daisy Marty). A este egy későbbi időszakában (fél tíztől) fellépő Sean Paul igazi slágergyáros - a Get Busyt például már az is hallotta, aki nem akarta -; most inkább azok jöjjenek el, akik akarják is, ők biztosan remekül fognak ugrálni a derék jamcsi raggabohóc tósztolására meg a jó kis hatásvadász riddimekre.

Csütörtökre a Cinetripben a dj-nagybőgő felállású Fingathing lemezjátszista beltagja, Peter Parker játszik finomabb dolgokat (többek között Negro, Suhaid és a szaxis Vázsonyi János társaságában), a gigant partisátorban a holland Speedy J és a Berlinben élő, ám eredetileg chicagói DJ Rush tekeri a potikat a klasszikus techno rajongóinak legnagyobb megelégedésére. Mindent egybevéve azonban a legnagyobb attrakció ezúttal a Nagyszínpadon várja az elektronikus tánczenék notórius befogadóit: először játszik a fesztiválon (szintén fél tíztől) az Underworld, sokak rajongásának inkább nyílt, mint titkos tárgya. Karl Hyde és Rick Smith egykoron szánalmas nyúvév zenészként (előbb Freur majd Underworld néven - ezeket inkább ne is hallgassák meg) kezdte pályafutását, majd jött Darren Emerson lemezlovas, és vele szabályos trióvá kiegészülve elébb a módfelett szórakoztató Lemon Interupt-korszakot produkálták még a kilencvenes évek legelején (olyan klasszikus számokkal, mint a Bigmouth vagy a Minneapolis), majd 1993-tól jött az Underworld máig tartó sikerperiódusa, benne sorolni is felesleges megaslágerekkel és vagy hét nagylemezzel. Időközben Darren Emerson persze önállósult (ő, mint dj, már játszott a Szigeten), de maradt a zenekar két, több mint húsz éve aktív beltagja: a monoton-mániákus kántálásáról elhíresült alkoholista vokalista Karl Hyde és a kütyük mögött ügyködő Rick Smith - aki élőben akarja hallani mondjuk a Cowgirlt, noch dazu a Born Slippyt (hogy csak a régi dolgokat említsem), az ne mulassza el, elvégre lesz nemulass.

Pénteken örülhetnek a darenbézerek: nem először és nem is másodszor érkezik LTJ Bukem, a műfaj sokat méltatott professzora, kivételes képességű dj-je (mint szerzőt és producert most hagyjuk - inkább hallgat, mint sem), akinek szülei állítólag Csajkovszkij-rajongók voltak (erről azért már a jereváni rádiónak is megvolt a maga véleménye - Goldie-t sem azért szeretjük, mert hárfás volt az anyja, egyébként meg nem is). Mindegy, finom kis zenékre, remek dob-, valamint basszusütemekre lehet majd táncolni. Ebben persze jelentős segítségére lesz a másik élő legenda, Doc Scott, számtalan d'n'b-sláger, továbbá tonnányi klasszikus remix atyja, dj-ként a funkban és tápanyagokban gazdag rollerek (gördülő istennyilák) mesteri kezelője. Sok gonosz, lelketlen ember állítja, hogy a drum & bass nem mostanában éli fénykorát - ám a műfaj esküdt ellenségeinek is el kell ismerniük: amikor még élte, Doc Scott akkor is ott állt a pult mögött. A magyarok persze továbbra is a világ legjobbjai közé tartoznak ebben a műfajban (javasoljuk: legyen a darenbéz a kajak-kenuhoz vagy az öttusához hasonlatosan tipikus, magyar olimpiai szám!), ezt bizonyítja majd a Negro, Palotai duó, Bal és Sizenine szettje is. A Nagyszínpadon mindeközben már a délutáni fülledt melegben (18.00) megvillantja magát a Brand New Heavies, nekik még úgy tíz évvel ezelőtt egészen jól csengett a nevük - ám nyilván azóta sem felejtettek el zenélni, énekelni. Aki szerette egykor az Acid Jazz kiadó dolgait, az hamar megismerte a régi Motown-lemezeken iskolázott Kincauid, Bartholomew, Levy trió muzsikáját: a váltakozó, ám egyaránt igen míves hanggal megáldott énekesnőkkel rögzített langymeleg slágereket (Dream Come True, Midnight At The Oasis) éppúgy, mint a raplegendákkal (többek között Grand Pubah, Guru vagy a Pharcyde) együtt elkészített kemény funklemezüket (Heavy Rhyme Experience vol 1.). Most új vokalistával jönnek: őt Nicole Russónak hívják, és nyilván szintén tud énekelni. Utánuk jön fél nyolctól Game, a kanalas repper, újabb két órával később pedig a Sziget egyik fő attrakciója, a szintén angol Basement Jaxx-duó következik. Felix B és Simon Ratcliff is vagy tíz éve nyomja a maga alapvetően 4/4 alapú, érzéki, perkusszív, egzotikus hatásokban gazdag zenéjét: a korai Samba Magic vagy a Fly Life ma is nyugodtan feltehető, azóta pedig valósággal szakmányban gyártják az igényesen populáris partislágereket. Aki mindenképpen a Rendez Vous, a Where's Your Head At vagy a Jump & Shout hallatán esik eksztázisba, annak ott a helye, de a többieknek is, legalább megtudják, hol lakik az a bizonyos. A Cinetripen ezenközben a funkos tört ütemek német királyai, a Killergroove Formula kollektíva tagjai (vagy legalább egy tag) játszanak magyar bűntársaik, többek között Sinko, Wamzer, Infra Gandhi vagy Cyborg Templar társaságában.

Szombaton ugyanitt Chris Carter, a breakbeat egyik állócsillaga játszik majd, ezúttal speciel lemezjátszókon - ám Chris gyerek az utóbbi időben számos felvételén mutatta meg, hogy nem felejtette el az ifjabb korában tanultakat, s a gitárt is meg tudja tekerni, ha kell. Ebben segítségére lesznek honfitársaink: Marvin, Naga és Fine Cut Bodies, nem is szólva a hálás, táncos lábú közönségről - ők akkor sem esnek majd zavarba, ha térden állva kell léggitározniuk. A nagy technosátorban e napon a brit Luke Slater és a portugál születésű, de szintén Britanniában élő Advent (Cisco Ferreira) bizonyítja a technorajongók számára: amíg cipeljük a keresztet, addig szög is akad dögivel. E napon a Wan2 sátorban a lapunkban többször is méltatott Marcel mutatja be megjelenés közben álló albumát Sena és a brit rapper, Cee Rock társaságában - utánuk jó kis nemzetközi mezőny az eklektikus, sokféle hatásra épülő, jelentős részben hangszeres tánczene jegyében: a finn Giant Robot, az ausztrál Resin Dogs vagy éppen Zagar fellépése lesz erre a bizonyság.

A dj-k, zenészek és a t. publikum vasárnap sem pihennek meg - hogy mást ne mondjunk, e napon játszik a nagy partisátorban a német Timo Maas, korunk egyik legnagyobb dj/producer/remixer arca, eddig két jelentős album, számos mixlemez, egy saját kiadó tulajdonosa. Egyedül az utóbbi évek terméséből, a mester keze nyomát viselő, finoman építkező vagy éppen markánsan bontakozó, sémára cáfoló, többnyire 4/4-es darabjaiból össze tudna állítani egy egész estet, de azért lesz nála bőven a többi, úgymond progresszív előadó lemezeiből is dögivel. A Cinetrip sátrában ugyanekkor este élőben lép fel Rich Thair (az egykori Red Snapper dobosa) Toob nevű, igen szórakoztató elektronikus zenei projektje, ekkor játszik a mostanában Londonban alkotó Amb (számos kiváló maxi, saját szerzemény és remix elkövetője), s lép fel Grasshop, Pedro és az Amerikából érkezett Jeff Richmond is.

Hétfőn érdemes felkeresni ismét a Nagyszínpadot (nem mintha az előző két nap nem), elvégre ekkor (18.00) hallhatjuk Roots Manuvát, a brit hiphop egyik legjellegzetesebb alakját. Amióta (még a kilencvenes években) publikálta első felvételeit a Ninja Tune kiadónál (pontosabban annak Big Dada nevű sublabeljénél), töméntelen felvételt készített saját neve alatt, mások vendégeként, s akkor nem is szóltunk a remixekről. Roots Manuva pályafutása kezdetétől saját munkáival bizonyítja: lehet ezt a műfajt (s ezt nem gyalázkodásnak szánjuk) kifejezetten intellektuális alapról is művelni. Idei, Awfully Deep című kiváló albuma már a negyedik a sorban, nem is csoda: Roots Manuva utánozhatatlanul rezignált és mégis hallatlanul kifejező orgánumát nem lehet nem szeretni. A nagy Party Arénában ugyanezen a napon Tiga, a részeg robotzene királya pakolja a lemezeket: a kortárs elektro legjavát halljuk majd, s közben megtapasztaljuk, milyen is, amikor Mikrobi túl nagyot szívott a lufiból.

A zárónap sem múlhat el zenés-táncos szétesés nélkül: a nagy Party Arénában például az eurokompatibilis, felhasználóbarát trance egyik legnépszerűbb előadója, Paul van Dyk prezentálja, hogy minden popzene, a Cinetrip-helyszínen válogatott dj-k szórakoztatnak, az igazi ínyencek meg a Wan2 sátorba zarándokolnak, ahol este 11-től a Dreadzone lép fel - immár sokadszor késztetve őrjöngésre a publikumot. A váltakozó létszámú kollektíva produkciójának állandó eleme a színpadon elkövetett szinkronugrálás: dub alapú, breakbeat és house bázisú slágereiket (Crazy Knowledge, House Of Dread, Return Of The Dread stb.) pedig egyszerűen nem lehet ütemes fejrázással kísért őrjöngés nélkül végighallgatni. Aki elfáradna, s ez bármely napra vonatkozik, annak bizton ajánlható a Cökxpoön Ambient Sátorkert, ahol cipőnktől és lelki terheinktől megszabadulva végre leheveredhetünk egy percre a szőnyegekre, s finom zenék hallgatása közben gondolhatjuk végig: néha a legjobb befelé táncolni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.