A Sziget ezúttal sem maradhat ilyen-olyan (olykor veszettül gépies, olykor megejtően dögös és élő) tánczenék nélkül: hiphoptól a jazzgroove-on keresztül az effektív szögelésig jut mindenből, majdnem mindenkinek (azért ne legyenek illúzióink: a lehetséges variációk szinte végtelen száma miatt valaki biztosan sírni fog).
Mivel a nulladik napon fellépő Illést a kortárs, szórakoztató elektronikus tánczene egyik ága sem tartja számon jelentős elődei között, így rögvest a szerdával kezdenénk, s rendhagyó módon a Cinetrip-arénával: e napon pörget itt Malente, alias Christoph Göttsch, a német Unique kiadó üdvöskéje, a funk-break tánczene egyik legjelentősebb alkotója, akinek nevéhez oly jelentős darabok fűződnek, mint az I Sell Marihuana (új számokat és remixeket tartalmazó, érdemdús, Rip It Up című albuma éppen az idén jelent meg). Hogy a magyarok se maradjanak említés nélkül, e napon ugyanitt Gaulamin, Bosi, Mango, Busa és Sena teszi tiszteletét. Ugyancsak a nyitónapon, a Wan2 színpadon fél nyolckor az Erik Sumo Banddal találkozhatnak a kedves zenerajongók - a zenekar lelke (akárcsak az Amorf Ördögöké, mely két nappal később ugyanitt koncertezik majd) a komponista/vokalista/billentyűs/producer/dj Tövisházi Ambrus, aki zenész- és vokalistatársaival éppen most publikált egy zseniális négyszámos EP-t a német Pulver kiadónál (Real Moustache), s őszre itt a nagylemez is. Aki szereti a sokféle hatásból építkező, finom, alkalmanként vokállal és sok élő hangszerrel is megtámasztott, középtempós tánczenét, az semmiképpen se hagyja ki (pláne ha jön a Venus és a János, legyen fenn a János-hegyen rekeszizom-bolondító egyvelege). A szokásos gigant partisátorban (ezúttal dJuice Party Aréna-műsor) is figyelemre méltó lesz az e napi program: fő attrakcióként a most éppen a Skint kiadónál dolgozó X-Press 2 kollektíva jön hozzánk - eredetileg Rocky, Diesel, valamint a fenomenális Ashley Beedle alkotta a lineupot, most meg ki tudja, ki jön közülük. A legendás külvárosi fiúk igen jelentős szerzői, előadói, lemezlovasi múlttal bírnak (vélhetően futballhuligánok is voltak, de ez mérsékelten érdekes), élő produkcióik pedig híresek kreativi-tásukról és módfelett szórakoztató mivoltukról. Aki korábbi, más néven (Ballistic Brothers, Uschi Classen Band, Black Science Orchestra, miegyéb) vagy szólóban publikált dolgaikat, esetleg a korai (Rock 2 House, Tranz Euro Xpress) vagy későbbi (Muzikizum, Lazy) szerzeményeiket ismeri és szereti (ami esetükben tökéletesen érthető), nyugodtan térjen be miattuk az ólmelegbe. A Nagyszínpadon mindeközben előbb (18.00) a Morcheebát láthatjuk-hallhatjuk, mely együttest, némely nőkhöz hasonlatosan, mindenki ismeri, s élete folyamán legalább egyszer mindenki szerette is. A Trigger Hippie-korszak elkötelezett híveinek figyelmét azért felhívnánk arra, hogy a Godfrey testvérek nagyjából egészen más zenét játszanak, mint a maga nemében korszakalkotóan punnyadt Who Can You Trust idején, s még az énekesnőjük is más (Skye Edwards helyett Daisy Marty). A este egy későbbi időszakában (fél tíztől) fellépő Sean Paul igazi slágergyáros - a Get Busyt például már az is hallotta, aki nem akarta -; most inkább azok jöjjenek el, akik akarják is, ők biztosan remekül fognak ugrálni a derék jamcsi raggabohóc tósztolására meg a jó kis hatásvadász riddimekre.
Csütörtökre a Cinetripben a dj-nagybőgő felállású Fingathing lemezjátszista beltagja, Peter Parker játszik finomabb dolgokat (többek között Negro, Suhaid és a szaxis Vázsonyi János társaságában), a gigant partisátorban a holland Speedy J és a Berlinben élő, ám eredetileg chicagói DJ Rush tekeri a potikat a klasszikus techno rajongóinak legnagyobb megelégedésére. Mindent egybevéve azonban a legnagyobb attrakció ezúttal a Nagyszínpadon várja az elektronikus tánczenék notórius befogadóit: először játszik a fesztiválon (szintén fél tíztől) az Underworld, sokak rajongásának inkább nyílt, mint titkos tárgya. Karl Hyde és Rick Smith egykoron szánalmas nyúvév zenészként (előbb Freur majd Underworld néven - ezeket inkább ne is hallgassák meg) kezdte pályafutását, majd jött Darren Emerson lemezlovas, és vele szabályos trióvá kiegészülve elébb a módfelett szórakoztató Lemon Interupt-korszakot produkálták még a kilencvenes évek legelején (olyan klasszikus számokkal, mint a Bigmouth vagy a Minneapolis), majd 1993-tól jött az Underworld máig tartó sikerperiódusa, benne sorolni is felesleges megaslágerekkel és vagy hét nagylemezzel. Időközben Darren Emerson persze önállósult (ő, mint dj, már játszott a Szigeten), de maradt a zenekar két, több mint húsz éve aktív beltagja: a monoton-mániákus kántálásáról elhíresült alkoholista vokalista Karl Hyde és a kütyük mögött ügyködő Rick Smith - aki élőben akarja hallani mondjuk a Cowgirlt, noch dazu a Born Slippyt (hogy csak a régi dolgokat említsem), az ne mulassza el, elvégre lesz nemulass.
Pénteken örülhetnek a darenbézerek: nem először és nem is másodszor érkezik LTJ Bukem, a műfaj sokat méltatott professzora, kivételes képességű dj-je (mint szerzőt és producert most hagyjuk - inkább hallgat, mint sem), akinek szülei állítólag Csajkovszkij-rajongók voltak (erről azért már a jereváni rádiónak is megvolt a maga véleménye - Goldie-t sem azért szeretjük, mert hárfás volt az anyja, egyébként meg nem is). Mindegy, finom kis zenékre, remek dob-, valamint basszusütemekre lehet majd táncolni. Ebben persze jelentős segítségére lesz a másik élő legenda, Doc Scott, számtalan d'n'b-sláger, továbbá tonnányi klasszikus remix atyja, dj-ként a funkban és tápanyagokban gazdag rollerek (gördülő istennyilák) mesteri kezelője. Sok gonosz, lelketlen ember állítja, hogy a drum & bass nem mostanában éli fénykorát - ám a műfaj esküdt ellenségeinek is el kell ismerniük: amikor még élte, Doc Scott akkor is ott állt a pult mögött. A magyarok persze továbbra is a világ legjobbjai közé tartoznak ebben a műfajban (javasoljuk: legyen a darenbéz a kajak-kenuhoz vagy az öttusához hasonlatosan tipikus, magyar olimpiai szám!), ezt bizonyítja majd a Negro, Palotai duó, Bal és Sizenine szettje is. A Nagyszínpadon mindeközben már a délutáni fülledt melegben (18.00) megvillantja magát a Brand New Heavies, nekik még úgy tíz évvel ezelőtt egészen jól csengett a nevük - ám nyilván azóta sem felejtettek el zenélni, énekelni. Aki szerette egykor az Acid Jazz kiadó dolgait, az hamar megismerte a régi Motown-lemezeken iskolázott Kincauid, Bartholomew, Levy trió muzsikáját: a váltakozó, ám egyaránt igen míves hanggal megáldott énekesnőkkel rögzített langymeleg slágereket (Dream Come True, Midnight At The Oasis) éppúgy, mint a raplegendákkal (többek között Grand Pubah, Guru vagy a Pharcyde) együtt elkészített kemény funklemezüket (Heavy Rhyme Experience vol 1.). Most új vokalistával jönnek: őt Nicole Russónak hívják, és nyilván szintén tud énekelni. Utánuk jön fél nyolctól Game, a kanalas repper, újabb két órával később pedig a Sziget egyik fő attrakciója, a szintén angol Basement Jaxx-duó következik. Felix B és Simon Ratcliff is vagy tíz éve nyomja a maga alapvetően 4/4 alapú, érzéki, perkusszív, egzotikus hatásokban gazdag zenéjét: a korai Samba Magic vagy a Fly Life ma is nyugodtan feltehető, azóta pedig valósággal szakmányban gyártják az igényesen populáris partislágereket. Aki mindenképpen a Rendez Vous, a Where's Your Head At vagy a Jump & Shout hallatán esik eksztázisba, annak ott a helye, de a többieknek is, legalább megtudják, hol lakik az a bizonyos. A Cinetripen ezenközben a funkos tört ütemek német királyai, a Killergroove Formula kollektíva tagjai (vagy legalább egy tag) játszanak magyar bűntársaik, többek között Sinko, Wamzer, Infra Gandhi vagy Cyborg Templar társaságában.
Szombaton ugyanitt Chris Carter, a breakbeat egyik állócsillaga játszik majd, ezúttal speciel lemezjátszókon - ám Chris gyerek az utóbbi időben számos felvételén mutatta meg, hogy nem felejtette el az ifjabb korában tanultakat, s a gitárt is meg tudja tekerni, ha kell. Ebben segítségére lesznek honfitársaink: Marvin, Naga és Fine Cut Bodies, nem is szólva a hálás, táncos lábú közönségről - ők akkor sem esnek majd zavarba, ha térden állva kell léggitározniuk. A nagy technosátorban e napon a brit Luke Slater és a portugál születésű, de szintén Britanniában élő Advent (Cisco Ferreira) bizonyítja a technorajongók számára: amíg cipeljük a keresztet, addig szög is akad dögivel. E napon a Wan2 sátorban a lapunkban többször is méltatott Marcel mutatja be megjelenés közben álló albumát Sena és a brit rapper, Cee Rock társaságában - utánuk jó kis nemzetközi mezőny az eklektikus, sokféle hatásra épülő, jelentős részben hangszeres tánczene jegyében: a finn Giant Robot, az ausztrál Resin Dogs vagy éppen Zagar fellépése lesz erre a bizonyság.
A dj-k, zenészek és a t. publikum vasárnap sem pihennek meg - hogy mást ne mondjunk, e napon játszik a nagy partisátorban a német Timo Maas, korunk egyik legnagyobb dj/producer/remixer arca, eddig két jelentős album, számos mixlemez, egy saját kiadó tulajdonosa. Egyedül az utóbbi évek terméséből, a mester keze nyomát viselő, finoman építkező vagy éppen markánsan bontakozó, sémára cáfoló, többnyire 4/4-es darabjaiból össze tudna állítani egy egész estet, de azért lesz nála bőven a többi, úgymond progresszív előadó lemezeiből is dögivel. A Cinetrip sátrában ugyanekkor este élőben lép fel Rich Thair (az egykori Red Snapper dobosa) Toob nevű, igen szórakoztató elektronikus zenei projektje, ekkor játszik a mostanában Londonban alkotó Amb (számos kiváló maxi, saját szerzemény és remix elkövetője), s lép fel Grasshop, Pedro és az Amerikából érkezett Jeff Richmond is.
Hétfőn érdemes felkeresni ismét a Nagyszínpadot (nem mintha az előző két nap nem), elvégre ekkor (18.00) hallhatjuk Roots Manuvát, a brit hiphop egyik legjellegzetesebb alakját. Amióta (még a kilencvenes években) publikálta első felvételeit a Ninja Tune kiadónál (pontosabban annak Big Dada nevű sublabeljénél), töméntelen felvételt készített saját neve alatt, mások vendégeként, s akkor nem is szóltunk a remixekről. Roots Manuva pályafutása kezdetétől saját munkáival bizonyítja: lehet ezt a műfajt (s ezt nem gyalázkodásnak szánjuk) kifejezetten intellektuális alapról is művelni. Idei, Awfully Deep című kiváló albuma már a negyedik a sorban, nem is csoda: Roots Manuva utánozhatatlanul rezignált és mégis hallatlanul kifejező orgánumát nem lehet nem szeretni. A nagy Party Arénában ugyanezen a napon Tiga, a részeg robotzene királya pakolja a lemezeket: a kortárs elektro legjavát halljuk majd, s közben megtapasztaljuk, milyen is, amikor Mikrobi túl nagyot szívott a lufiból.
A zárónap sem múlhat el zenés-táncos szétesés nélkül: a nagy Party Arénában például az eurokompatibilis, felhasználóbarát trance egyik legnépszerűbb előadója, Paul van Dyk prezentálja, hogy minden popzene, a Cinetrip-helyszínen válogatott dj-k szórakoztatnak, az igazi ínyencek meg a Wan2 sátorba zarándokolnak, ahol este 11-től a Dreadzone lép fel - immár sokadszor késztetve őrjöngésre a publikumot. A váltakozó létszámú kollektíva produkciójának állandó eleme a színpadon elkövetett szinkronugrálás: dub alapú, breakbeat és house bázisú slágereiket (Crazy Knowledge, House Of Dread, Return Of The Dread stb.) pedig egyszerűen nem lehet ütemes fejrázással kísért őrjöngés nélkül végighallgatni. Aki elfáradna, s ez bármely napra vonatkozik, annak bizton ajánlható a Cökxpoön Ambient Sátorkert, ahol cipőnktől és lelki terheinktől megszabadulva végre leheveredhetünk egy percre a szőnyegekre, s finom zenék hallgatása közben gondolhatjuk végig: néha a legjobb befelé táncolni.
