Az advent annyit jelent, hogy eljövetel. Tíz éve itt, a nagyvárosban még csak Sütő András műveiből vagy nagymamáink süteményeiből ismertük az adventhez kapcsolódó szegényes, de szeretetteli szokásokat, aztán láttuk nyugati nagy- és kisvárosokban, hogyan készülődnek az ünnepre az igazi pazarló karácsonyozók. Most pedig koszorúkat vonszol a magyar lakosság is a megelőző négy héten át, tehát nagyjából november végétől díszíti a lakást, az utcát és a lépcsőházat. Erre az időszakra valók az apró vagy malomkerék nagyságú adventi koszorúk. Azt az illúziót keltik, mintha abban a házban, amelyre ki vannak függesztve, szívesen fogadnák a vendégeket az évnek ebben az időszakában. A utószezonban pedig kint felejtődnek, hogy konzerválják a koszorúérzést. A gellérthegyi villák kapuin természetesen nagyobbak, az utcafrontról is jól láthatók, a kopogtatóra szerelhetők, esetleg lámpácskákkal megvilágítva, a lakótelepi ajtókon pedig kisebbek, a kukucskálólyuk fölé szegezve függnek, igényesebbeknél és barkácsolósabbaknál már állandó koszorúakasztón, amíg a házalók el nem lopják a küszöbbel együtt. Az adventi koszorúnak valahogy csak a mérete és a díszítettségi foka jellemző tulajdonosának társadalmi helyzetére és pártállására. Ebből még nem dívik a fröccsöntött, ázott, kifakult változat.
A koszorúalap többnyire fa, vessző vagy mohásított, dróttal és fenyőággal felturbózott, természetes anyag. Erre kerülnek a szalagok, amelyek színében a mai napig a Télapó-kosztüm pirosa a trendnek megfelelő, bár jelen van a nyuszilila, a királykék, az arany és az ezüst is. Gyertyát a gravitációs problémák miatt és a tűzrendészeti előírásoknak megfelelően csak az asztali koszorúkra tesznek. Azokon négy gyertyát illik elhelyezni, és minden vasárnap eggyel többet égetni fohászkodás közben. Ízlés szerint jöhet még rá toboz, mütyürke, mákangyal, dióbél királyfi és műhó, abból is a fehér. Szilveszterre már elszabadul az optikai tuning.
Ez volt eddig, ám a divat és a gigantománia a virágkötőszakmát is utoléri. A Néprajzi Múzeum aulájában legalább hatvanan mutatták be adventi kompozíciójukat a célból, hogy tudassák: a világegyetem csupa-csupa adventi koszorú, nekünk csak azt kell eldöntenünk, melyik az igazi. Megrendelhetők a legközelebbi virágüzletben, vagy összeállíthatók az előzőleg beszerzett alkalmi koszorúalapokból, fonatokból, kiegészítőkből és a ház körül található bontási maradványokból. Idén végleg győztek a száraz termések és a konyhai balesetekből származó üvegcserepek, amik a romantikus enyészet képzetét keltik a lakásban. A divatos, négyzet alakú vonalvezetés forradalmi módon megkérdőjelezte a koszorú természetes formáját. Neubauer Szilvia első díjas alkotása és a többi díjazott mű alapján kijelenthető: egy ilyen adventi szoborcsoport felépítése nem kevés fizikai munkával jár. Össze kell tolni a szobában lévő bútorokat, és ideiglenesen a konyhában vagy a barátoknál kell aludni. Szükséges egy talicska fenyőerdő-aljnövényzet, avar és üvegtörmelék, a közepébe egy bográcsállvány, amelyet spirálszerűen, de kissé szögletesen körül kell fonni egy vég dróttal, majd arra felhordani sarat, mohát, gombát, üvegpolcokat. Erre kerülnek még a kisebb és a gyerekfej nagyságú termések, a hanyagul odavetett, pókhálóra emlékeztető szövetdarabok, mécsesek, ásvány külsejű gyertyák. Eredeti, sőt elegáns, ha a mennyezetről lélegző gyökerű növények tartanak a műalkotás felé, és épp arra csörtetnek az erdők vadjai.
Aki úgy érezné, hogy a régi alkotás nem fér be az új lakásába, ne éljen együtt egy ilyennel, szavahihető tanúk szerint a megváltók is az egyszerűséget kedvelik.
- sisso -
Néprajzi Múzeum, 1997. november 14-16.
