John, Paul, George, Ringo

Amit tudni akarsz a Beatlesről

Zene

A Beatles klasszikus felállásának és első kislemezének ötvenedik évfordulójára – fanatikus gyűjtők jóvoltából – a Múzeumok éjszakáján, a VAM Design Centerben emlékkiállítást rendeztek, ami augusztus 19-ig látogatható – furcsamód csak kedden és szombaton.

Önmagában nem nagy durranás A Beatles örök című kiállítás. Van benne valami esetlegesség, érzésünk szerint az utolsó pillanatban „esett be” a VAM programjai közé. Voltaképpen a „méltó körülményeket” hiányoljuk, hiszen a zenekar, no meg az a számtalan relikvia, amit elsősorban két megszállott, Hoffmann György és Kiss Miklós bocsátott a kiállítás rendelkezésére, többet érdemelt volna. Az amúgy is eldugott kiállítóterem elsőre különös előadóra emlékeztet, kordon híján ugyanis fal felé fordított székekkel igyekeztek a fotók, lemezborítók védelmét biztosítani. A leginkább azonban a zene hiányzik: nem igaz, hogy nem lehetett volna legalább egy music centert beüzemelni, vagy egy laptopot valamelyik netes Beatles-adó hullámhosszára hangolni.

Szerencsére a látvány valamelyest kárpótolja a „művházas” bakikat. A kiállítás komoly vonulatát fantasztikus, nagyméretű fotók, illetve az összes sorlemez „oltárszerűen” elrendezett borítója képezi, míg a vitrinekben szintén tematikusan, leginkább egy-egy adott albumhoz kapcsolódva a kegy- és ajándéktárgyak sokaságán döbbenhetünk meg, mosolyoghatunk vagy éppen szörnyülködhetünk. Noha látható egy rakás kuriózum, egyebek mellett a zenekar első kettő, még független kiadónál megjelent amerikai kislemeze, a látottak alapján leginkább a kisipar kreativitása szembetűnő: tollak, szőnyegek, bögrék, játékbabák, kitűzők, befűzők minden mennyiségben. És persze újságcikkek, címlapok, még több lemezborító. Tudják, mi áll a francia A Hard Day’s Night borítóján? „Les Beatles: 4 Garcons dans le vent – Chansons du film.” És persze a fotó is teljesen más. De arról is csak most értesülhetünk – egy olyan ajándéktárgy formájában, ami a fiúkat egy vidám krokodil társaságában mutatja –, hogy 1965-ben az amcsik Hannah and Barbera modorában, The Beatles címmel rajzfilmsorozatot indítottak, amelyben egy-egy epizódot egy-egy dal ihletett. (A Hard Day’s Nightnál maradva: ez a rész Erdélyben játszódik, Drakula gróf kastélyában.)


Fotó: narancs.hu

„Nem véletlen, hogy nem mutatták be Európában, annyira gyenge.” Ezt már Kiss Miklós, a kiállított tárgyak többségének tulajdonosa mondja, aki alkalmanként tárlatvezetést tart. A hatvanéves rajongó fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel kalauzol a vitrinek között, számtalan sztorival, érdekességgel szolgál – nem hinnénk, hogy lenne olyan kérdés a zenekar történetét illetően, amire ne tudná a választ. Ráadásul olyan dolgokat is megoszt, amelyek valóban hihetetlenek. Megint csak az Egy nehéz nap éjszakája kerül elő. Megtudjuk, hogy amikor a nyolcvanas évek közepén itthon is kiadták az albumot, a hanglemezgyárban rajta próbáltak ki egy speciális lemezvágási eljárást – s ennek köszönhetően a magyar nyomású A Hard Day’s Night talán legjobban szól mind közül, amit valaha is megjelentettek, beleértve az amerikai és brit kiadásokat.

A kiállítás csak kedden és szombaton, 10–19 óra között látogatható. Keddenként 16 órától ifj. Hoffmann György, szombatonként 16 órától pedig Kiss Miklós tart tárlatvezetést.


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.