Önmagában nem nagy durranás A Beatles örök című kiállítás. Van benne valami esetlegesség, érzésünk szerint az utolsó pillanatban „esett be” a VAM programjai közé. Voltaképpen a „méltó körülményeket” hiányoljuk, hiszen a zenekar, no meg az a számtalan relikvia, amit elsősorban két megszállott, Hoffmann György és Kiss Miklós bocsátott a kiállítás rendelkezésére, többet érdemelt volna. Az amúgy is eldugott kiállítóterem elsőre különös előadóra emlékeztet, kordon híján ugyanis fal felé fordított székekkel igyekeztek a fotók, lemezborítók védelmét biztosítani. A leginkább azonban a zene hiányzik: nem igaz, hogy nem lehetett volna legalább egy music centert beüzemelni, vagy egy laptopot valamelyik netes Beatles-adó hullámhosszára hangolni.
Szerencsére a látvány valamelyest kárpótolja a „művházas” bakikat. A kiállítás komoly vonulatát fantasztikus, nagyméretű fotók, illetve az összes sorlemez „oltárszerűen” elrendezett borítója képezi, míg a vitrinekben szintén tematikusan, leginkább egy-egy adott albumhoz kapcsolódva a kegy- és ajándéktárgyak sokaságán döbbenhetünk meg, mosolyoghatunk vagy éppen szörnyülködhetünk. Noha látható egy rakás kuriózum, egyebek mellett a zenekar első kettő, még független kiadónál megjelent amerikai kislemeze, a látottak alapján leginkább a kisipar kreativitása szembetűnő: tollak, szőnyegek, bögrék, játékbabák, kitűzők, befűzők minden mennyiségben. És persze újságcikkek, címlapok, még több lemezborító. Tudják, mi áll a francia A Hard Day’s Night borítóján? „Les Beatles: 4 Garcons dans le vent – Chansons du film.” És persze a fotó is teljesen más. De arról is csak most értesülhetünk – egy olyan ajándéktárgy formájában, ami a fiúkat egy vidám krokodil társaságában mutatja –, hogy 1965-ben az amcsik Hannah and Barbera modorában, The Beatles címmel rajzfilmsorozatot indítottak, amelyben egy-egy epizódot egy-egy dal ihletett. (A Hard Day’s Nightnál maradva: ez a rész Erdélyben játszódik, Drakula gróf kastélyában.)
Fotó: narancs.hu
„Nem véletlen, hogy nem mutatták be Európában, annyira gyenge.” Ezt már Kiss Miklós, a kiállított tárgyak többségének tulajdonosa mondja, aki alkalmanként tárlatvezetést tart. A hatvanéves rajongó fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel kalauzol a vitrinek között, számtalan sztorival, érdekességgel szolgál – nem hinnénk, hogy lenne olyan kérdés a zenekar történetét illetően, amire ne tudná a választ. Ráadásul olyan dolgokat is megoszt, amelyek valóban hihetetlenek. Megint csak az Egy nehéz nap éjszakája kerül elő. Megtudjuk, hogy amikor a nyolcvanas évek közepén itthon is kiadták az albumot, a hanglemezgyárban rajta próbáltak ki egy speciális lemezvágási eljárást – s ennek köszönhetően a magyar nyomású A Hard Day’s Night talán legjobban szól mind közül, amit valaha is megjelentettek, beleértve az amerikai és brit kiadásokat.
A kiállítás csak kedden és szombaton, 10–19 óra között látogatható. Keddenként 16 órától ifj. Hoffmann György, szombatonként 16 órától pedig Kiss Miklós tart tárlatvezetést.
