John, Paul, George, Ringo

Amit tudni akarsz a Beatlesről

Zene

A Beatles klasszikus felállásának és első kislemezének ötvenedik évfordulójára – fanatikus gyűjtők jóvoltából – a Múzeumok éjszakáján, a VAM Design Centerben emlékkiállítást rendeztek, ami augusztus 19-ig látogatható – furcsamód csak kedden és szombaton.

Önmagában nem nagy durranás A Beatles örök című kiállítás. Van benne valami esetlegesség, érzésünk szerint az utolsó pillanatban „esett be” a VAM programjai közé. Voltaképpen a „méltó körülményeket” hiányoljuk, hiszen a zenekar, no meg az a számtalan relikvia, amit elsősorban két megszállott, Hoffmann György és Kiss Miklós bocsátott a kiállítás rendelkezésére, többet érdemelt volna. Az amúgy is eldugott kiállítóterem elsőre különös előadóra emlékeztet, kordon híján ugyanis fal felé fordított székekkel igyekeztek a fotók, lemezborítók védelmét biztosítani. A leginkább azonban a zene hiányzik: nem igaz, hogy nem lehetett volna legalább egy music centert beüzemelni, vagy egy laptopot valamelyik netes Beatles-adó hullámhosszára hangolni.

Szerencsére a látvány valamelyest kárpótolja a „művházas” bakikat. A kiállítás komoly vonulatát fantasztikus, nagyméretű fotók, illetve az összes sorlemez „oltárszerűen” elrendezett borítója képezi, míg a vitrinekben szintén tematikusan, leginkább egy-egy adott albumhoz kapcsolódva a kegy- és ajándéktárgyak sokaságán döbbenhetünk meg, mosolyoghatunk vagy éppen szörnyülködhetünk. Noha látható egy rakás kuriózum, egyebek mellett a zenekar első kettő, még független kiadónál megjelent amerikai kislemeze, a látottak alapján leginkább a kisipar kreativitása szembetűnő: tollak, szőnyegek, bögrék, játékbabák, kitűzők, befűzők minden mennyiségben. És persze újságcikkek, címlapok, még több lemezborító. Tudják, mi áll a francia A Hard Day’s Night borítóján? „Les Beatles: 4 Garcons dans le vent – Chansons du film.” És persze a fotó is teljesen más. De arról is csak most értesülhetünk – egy olyan ajándéktárgy formájában, ami a fiúkat egy vidám krokodil társaságában mutatja –, hogy 1965-ben az amcsik Hannah and Barbera modorában, The Beatles címmel rajzfilmsorozatot indítottak, amelyben egy-egy epizódot egy-egy dal ihletett. (A Hard Day’s Nightnál maradva: ez a rész Erdélyben játszódik, Drakula gróf kastélyában.)


Fotó: narancs.hu

„Nem véletlen, hogy nem mutatták be Európában, annyira gyenge.” Ezt már Kiss Miklós, a kiállított tárgyak többségének tulajdonosa mondja, aki alkalmanként tárlatvezetést tart. A hatvanéves rajongó fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel kalauzol a vitrinek között, számtalan sztorival, érdekességgel szolgál – nem hinnénk, hogy lenne olyan kérdés a zenekar történetét illetően, amire ne tudná a választ. Ráadásul olyan dolgokat is megoszt, amelyek valóban hihetetlenek. Megint csak az Egy nehéz nap éjszakája kerül elő. Megtudjuk, hogy amikor a nyolcvanas évek közepén itthon is kiadták az albumot, a hanglemezgyárban rajta próbáltak ki egy speciális lemezvágási eljárást – s ennek köszönhetően a magyar nyomású A Hard Day’s Night talán legjobban szól mind közül, amit valaha is megjelentettek, beleértve az amerikai és brit kiadásokat.

A kiállítás csak kedden és szombaton, 10–19 óra között látogatható. Keddenként 16 órától ifj. Hoffmann György, szombatonként 16 órától pedig Kiss Miklós tart tárlatvezetést.


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.