Lemez

Amy Winehouse: Lioness: Hidden Treasures

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2011. december 23.

Zene

Iparági babonák szerint a harmadik lemez hagyományosan az ún. vízválasztó, rendszerint ugyanis ezen a ponton dől el, hogy a szépreményű fiatal tehetséggel érdemes-e számolni hosszú távon. Amy Winehouse egy bizalomgerjesztő debütálás (ez volt a Frank 2003-ban) után három évvel jelentkezett a folytatással, a Back To Black címre keresztelt album pedig hamar igazi modern klasszikussá nőtte ki magát. A rekordeladásokat produkáló lemez a brit mainstream popzenét is alaposan felpezsdítette. Az elmúlt öt évben a tömegek hasztalan várták a harmadik Winehouse-lemezt, helyette viszont követhették a mindinkább egy részeg matróz különösen rosszul sikerült tetoválására emlékeztető énekesnő teljes szétesését, amit jól dokumentált a bulvármédia: pokoli házasságát, az új melleit, meg azt, hogy éppen melyik koncertjét kellett lemondania ún. egészségügyi okokból.


Idén nyáron Winehouse alkoholmérgezésben elhunyt, így aztán ezen az új albumon bizonyosan nem fog eldőlni semmi: egyrészt alig van itt új szám, másrészt meg nem is igazi album ez, hanem inkább csak egy toldozott-foldozott, szomorú emlékeztető arról, hogy Winehouse elsősorban azért egy egészen kivételes énekesnő volt, és nem valami lesifotókon vicsorgó szörnyeteg. Az elmúlt kilenc év itt-ott elszórt vagy éppen fiókban maradt dalaiból posztumusz összegereblyézett válogatás legjobb része az eddig kiadatlan két stúdiófelvétel 2008-ból: ezek azt bizonyítják, hogy három éve Winehouse még simán készíthetett volna egy erős visszatérő lemezt. A feldolgozások többnyire jók (a zeneiskolásan túlénekelt Girl From Ipanema talán a mélypont, a Will You Still Love Me Tomorrow viszont nagyszerű), és igazából a lemez nagy részével nincs is különösebb baj, csak éppen puszta érdekességgyűjteménynél nem nyújt többet.

Island/Universal, 2011


Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.