Lemez

Amy Winehouse: Lioness: Hidden Treasures

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2011. december 23.

Zene

Iparági babonák szerint a harmadik lemez hagyományosan az ún. vízválasztó, rendszerint ugyanis ezen a ponton dől el, hogy a szépreményű fiatal tehetséggel érdemes-e számolni hosszú távon. Amy Winehouse egy bizalomgerjesztő debütálás (ez volt a Frank 2003-ban) után három évvel jelentkezett a folytatással, a Back To Black címre keresztelt album pedig hamar igazi modern klasszikussá nőtte ki magát. A rekordeladásokat produkáló lemez a brit mainstream popzenét is alaposan felpezsdítette. Az elmúlt öt évben a tömegek hasztalan várták a harmadik Winehouse-lemezt, helyette viszont követhették a mindinkább egy részeg matróz különösen rosszul sikerült tetoválására emlékeztető énekesnő teljes szétesését, amit jól dokumentált a bulvármédia: pokoli házasságát, az új melleit, meg azt, hogy éppen melyik koncertjét kellett lemondania ún. egészségügyi okokból.


Idén nyáron Winehouse alkoholmérgezésben elhunyt, így aztán ezen az új albumon bizonyosan nem fog eldőlni semmi: egyrészt alig van itt új szám, másrészt meg nem is igazi album ez, hanem inkább csak egy toldozott-foldozott, szomorú emlékeztető arról, hogy Winehouse elsősorban azért egy egészen kivételes énekesnő volt, és nem valami lesifotókon vicsorgó szörnyeteg. Az elmúlt kilenc év itt-ott elszórt vagy éppen fiókban maradt dalaiból posztumusz összegereblyézett válogatás legjobb része az eddig kiadatlan két stúdiófelvétel 2008-ból: ezek azt bizonyítják, hogy három éve Winehouse még simán készíthetett volna egy erős visszatérő lemezt. A feldolgozások többnyire jók (a zeneiskolásan túlénekelt Girl From Ipanema talán a mélypont, a Will You Still Love Me Tomorrow viszont nagyszerű), és igazából a lemez nagy részével nincs is különösebb baj, csak éppen puszta érdekességgyűjteménynél nem nyújt többet.

Island/Universal, 2011


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.