Történelmileg úgy alakult, hogy a nagy és rejtelmes orosz lelket vokálisan a két mélyebb férfihang, a bariton és még inkább a basszus idézi elénk. Muszorgszkij dalait is rendszerint basszisták tartják a műsorukon, noha ez korántsem eleve elrendeltetett: a zeneszerző legtöbb dalát női hangra komponálta, maga pedig baráti körben baritonként énekelte szerzeményeit. Hogy a kiváló olasz basszista, Ferruccio Furlanetto Muszorgszkij dalait énekli, az ilyesformán legfeljebb félig tekinthető meglepetésnek, ám 2010-es dallemeze arról is meggyőzhette rég a hallgatót, hogy a délszaki énekes autentikus megszólaltatója az orosz dalköltészetnek. E lemez anyagát, azaz Muszorgszkij és Rahmanyinov dalait hozta el most Pestre Furlanetto, valamint a zongorista Igor Csetujev, s a találkozás lenyűgözőnek bizonyult. „Sztuk, sztuk, sztuk” – kopogtatott a koncertet nyitó (és Beethoven szimfóniáját idéző) Rahmanyinov-dalban a Sors, s a hangjával 66 esztendősen is bravúrosan bánó és gazdálkodó Furlanetto eleven drámai jelenetté formálta e majd’ nyolcperces dalt. Ha kellett, női hangot megidéző falzettben, ha kellett, dörgedelmesen, de a show-t következetesen mellőzve énekelt az operaszínpadon mindig remekül játszó művész, s ez a pódiumra szabott önmérséklet egyszerre hagyta érvényesülni a dalokat meg a Muszorgszkij-félidőben egyenrangú szerephez jutó Csetujevet. A szép, kedvesen szentimentális és felfedezésre érdemes Rahmanyinov-dalok nyomában ugyanis a második koncertrész hozta el a várt főfogást: Muszorgszkijt, akinek dalos életművéből reprezentatív válogatást kínált ez az este, korai kompozícióktól (1859–1860) egészen A Halál dalai és táncai (1875–1877) ciklusáig. A kedélyes-félelmes halál szerepdalaiban a kottaállványa mögé amúgy olykor fáradtan be-behajoló Furlanetto váltig kifejezőereje teljében hallatta nemes basszusát.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 12.
