rés a présen: Most ért véget a Kaláka fesztivál, de július 14–16. között már egy másiknak, a Fatemplom fesztiválnak a rendezésében vesz részt Magyarföldön. Mit kell tudni erről a fesztiválról?
Gryllus Dániel: Pár évvel ezelőtt Rátóti Zoltán színművész volt ennek a szlovén határ melletti, 49 lakosú kis falunak, Magyarföldnek a polgármestere, és ő keresett meg minket, hogy nem lenne-e kedvünk ott is rendezni egy Kaláka fesztivált. Először el sem tudtam képzelni, hogy ott, a világ végén, ahová eljutni sem olyan egyszerű, fesztivált tudnánk szervezni, de amikor megláttam a helyszínt, teljesen beleszerettem. A templomon kívül ott tényleg nincsen semmi: a közelben a kicsi falu, mellette egy kaszáló, utána az erdő. Szerencsére sikerült segítséget kapnunk a honvédségtől, tőlük sátrakat, asztalokat, székeket, világítást kapunk. Az első Fatemplom fesztivál 2013-ban volt, azóta minden évben megrendeztük. Idén olyan vendégfellépők lesznek, mint a Csík zenekar, Sebestyén Márta és Lajkó Félix. Remélem, hogy ez a fesztivál is olyan hosszú életű lesz, mint a hagyományos Kaláka fesztivál.
rap: Az mikor volt először?
GD: 1980-ban. Talán ez volt az első olyan nagy nyári fesztivál Magyarországon, amit nem felülről szerveztek. Minket azzal keresett meg előtte a miskolci művelődési központ vezetője, hogy csináljunk valamilyen nyári zenés produkciót. Még most is emlékszem arra a pillanatra, amikor vezetés közben, valahol Túrkeve környékén bevillant, hogy mi lenne, ha ez valami nagyobb szabású lenne, mint amilyeneken Hollandiában, Franciaországban, Németországban részt vettünk. A diósgyőri vár lett a helyszín, és egy ilyen esemény akkoriban hatalmas dolognak számított, óriási sikere lett, így a következő években is megrendezhettük.
rap: Pár éve Egerben rendezik. Miért kellett eljönni Diósgyőrről?
GD: Több mint harminc évig voltunk Miskolcon. Azután jöttünk el, hogy felújították a várat és más lett a karaktere: profi idegenforgalmi látványossággá vált, az pedig nem illett ehhez az egészhez. Így került a képbe az egri vár. Hat éve költöztünk át, és úgy tűnik, a hatalmas fesztiválkínálat ellenére is működik a dolog. Idén például Szörényi Leventét és a Vujicsics együttest hívtuk, Dresch Mihályt, Ferenczi Györgyöt, a Budapest Bárt.
rap: A legtöbben mégis úgy ismerik önöket, mint a gyerekek kedvencét.
GD: Évente 140-150 koncertet adunk és ezeknek csak a kisebb része gyerekrendezvény, bár kétségtelen, hogy sokan a gyerekük révén ismerik meg a muzsikánkat, és utána jönnek el más koncertjeinkre. De ha valaki azt mondja, hogy a Kaláka egy gyerekzenekar, azt elég viccesnek tartom.
rap: A mostani fellépéseiken Arany János van a középpontban.
GD: Nagyon örülök, hogy születésének kétszázadik évfordulója ráirányította a reflektorfényt, hiszen ő azon ritka kivételek egyike, aki – mai szóhasználattal – egy abszolút konszenzusos személyiség. Még Petőfi vagy József Attila megítélése is lehet szélsőséges, Arannyal más a helyzet. Őt mindenki, aki verset olvas, egyformán elismeri, fenntartások nélkül leli örömét a költészetében. Az ünnepi eseménysorozathoz mi is hozzátettük a magunkét. Június 24-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban volt egy nagy koncertünk, utána Felsőtárkányban léptünk fel Lackfi Jánossal, aki számos variációt írt Arany verseire. Ősszel Japánban lesz Arany-estünk, s úgy tervezzük, hogy később ugyanezzel a műsorral Szöulban és New Yorkban is fellépünk. Nagy öröm, hogy az évfordulóra új kiadásban megjelent a Kaláka–Arany János Hangzó Helikon kötet.
