mi a kotta?

Át kell ölelni

  • mi a kotta
  • 2023. november 22.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/47. hétre

„Amikor 14–15 éves koromban egész naivan komponálni kezdtem, Bartókot még nem ismertem. Érdekes módon ugyanaz a zene adta számomra a nagy élményt, amely – mint sokkal később megtudtam – Bartóknak is: Richard Strauss Zarathustrája. Véletlenül hallottam a rádióban, s meglepetés erejével ért, mert ilyen zenével addig még nem találkoztam. (…) Azt hiszem, egészen 1950-ig teljes mértékben Bartók volt a példaképem, Stravinskyt alig ismertük, csak a Petruskát játszották Pesten, az Operában. A Sacre-ból csupán foszlányokat hallottam egyszer a rádióban, ezt nem volt szokás játszani. Úgyhogy nem volt semmiféle horizontom – köztudott, hogy 1949 és ’53 között politikai szempontból nagyon nehéz időket éltünk. 1950-ben történt, hogy Szervánszky Endrével – akit végtelenül szerettem, mint mindenki, aki ismerte – hosszan beszélgettünk egy eszpresszóban. Természetesen mindketten panaszkodtunk, utána egész éjjel egyedül járkáltam: tél volt, fáztam, éhes voltam, és akkor jutott eszembe egy olyan álló zene, amely már túlmutat Bartókon.”

Így beszélt formatív éveiről Ligeti György egy 1998-as interjúban. A magyar származású zeneszerző centenáriuma alkalmából korai vonósnégyesét (Métamorphoses nocturnes) tűzi műsorára a Kelemen Kvartett. De nemcsak azt, hanem a komponistának szintén fontos Haydn kvartettje mellett Bartók érdekes hangszermegoldásokban bővelkedő IV. vonósnégyesét is (Zeneakadémia, november 24., fél nyolc).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.