Nekrológ

Örökké pakolta

Palotai Zsolt (1961–2023)

Zene

Megmagyarázhatatlanul korai, váratlan halálával több generáció meghatározó zenei apafigurája távozott, de közben nem olyan egyszerű definiálni, miben volt különleges az életpályája és személyisége.

Legtöbbször úttörőként hivatkoznak rá, és erre több tekintetben valóban rászolgált. Nem mintha ő lett volna az első DJ az országban – már ha ezalatt nem csupán azt értjük, hogy valaki gondosan megválogatja a szettjébe való zenéket, de azokat össze is keveri, sőt ez egésznek még holmi értelme, íve, dramaturgiája is lesz. De már a kezdeteknél, és később, pályatársaival összevetve is kivételes volt, ahogy az egyre irtózatosabb mennyiségű, idővel szinte feldolgozhatatlan tömegben özönlő új zenékből kihallotta a leginkább jövőbe mutató, legizgalmasabb darabokat. Ráadásul nem a könnyebb irányba mozdult el: szettjei éppen azért lehettek olyan futurisztikusak, mert úgy tűnt, mintha már a jelenben is a jövő zenéjét játszaná. Interjúinak többségében nem győzte hangsúlyozni, milyen fontos volt számára a kultikus szórakozóhely, ahol rendszeresen fellépett, s akkori élete javát töltötte. Első rajongói az 1989-ben, a rendszerváltás lázában megnyílt Tilos az Á rezidens lemezlovasaként ismerték meg: azt a műfaji határok nélküli szabadságot, a rendezett, jelentéssel bíró sokszínűség varázsát érezhették meg, ami órákig a tánctéren bírta tartani a folyamatos extázisban élő publikumot.

Kivételes időszak volt ez, ritka csillagóra, amikor az emberek (az ő hűséges közönsége) még reménykedtek és úgy érezték, mindent lehet. Ennek jegyében lett az 1991-ben alakult, akkor még illegális Tilos Rádió alapító tagja, idővel zenei szerkesztője – s haláláig aktív műsorkészítője. A kilencvenes évek az elektronikus tánczenék áttörését hozták itthon és világszerte – ennek egyik legkorábbi képviselője volt DJ Palotai, de számos műfaj meghonosításában is kulcsszerepet játszott. A Budapesti Nagycirkuszba szervezett első itthoni jungle- és drum and bass-bulin is ő volt a főszereplő, akárcsak megannyi, Cadik Palkóval közösen vitt, mára oly sokak által nosztalgiával emlegetett Rewind-bulin. Menet közben számtalan, többnyire szinkópált, „tört” ütemekben és a basszushangokban gazdag „jövőzenei” alműfaj meghonosításában is kulcsszerepet játszott. Máig sokan emlékeznek a Tilos-partikon vagy a már kilencvenes évektől gomba módra szaporodó szabadtéri spontán fesztiválokon játszott szettjeire. A professzionálisabb, nagyobb pénzt megmozgató nyári fesztiválszíntérrel ugyanakkor már nem volt ilyen szerencséje: idővel, néhány konfliktust követően, nem hívták ezekre. Meglehet, minden zenei kalandjára nem tudták elkísérni valahányan azok közül, akik régóta csodálták a pályafutását – de minden pályatársára és hűséges, nyitott közönségére is ihletően hathatott az, ahogy folyton kész volt a rögtönzésre, improvizációra, hogy folyton felborítsa az inkább mások fejében létező forgatókönyvet. Hozzáállására, elhivatottságára jellemző volt sokszor hangoztatott példája: újságból is csak a mai érdekes, meg mondjuk a húsz évvel ezelőtti, a tegnapi újság viszont már senkit sem érdekel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.