Nekrológ

Örökké pakolta

Palotai Zsolt (1961–2023)

Zene

Megmagyarázhatatlanul korai, váratlan halálával több generáció meghatározó zenei apafigurája távozott, de közben nem olyan egyszerű definiálni, miben volt különleges az életpályája és személyisége.

Legtöbbször úttörőként hivatkoznak rá, és erre több tekintetben valóban rászolgált. Nem mintha ő lett volna az első DJ az országban – már ha ezalatt nem csupán azt értjük, hogy valaki gondosan megválogatja a szettjébe való zenéket, de azokat össze is keveri, sőt ez egésznek még holmi értelme, íve, dramaturgiája is lesz. De már a kezdeteknél, és később, pályatársaival összevetve is kivételes volt, ahogy az egyre irtózatosabb mennyiségű, idővel szinte feldolgozhatatlan tömegben özönlő új zenékből kihallotta a leginkább jövőbe mutató, legizgalmasabb darabokat. Ráadásul nem a könnyebb irányba mozdult el: szettjei éppen azért lehettek olyan futurisztikusak, mert úgy tűnt, mintha már a jelenben is a jövő zenéjét játszaná. Interjúinak többségében nem győzte hangsúlyozni, milyen fontos volt számára a kultikus szórakozóhely, ahol rendszeresen fellépett, s akkori élete javát töltötte. Első rajongói az 1989-ben, a rendszerváltás lázában megnyílt Tilos az Á rezidens lemezlovasaként ismerték meg: azt a műfaji határok nélküli szabadságot, a rendezett, jelentéssel bíró sokszínűség varázsát érezhették meg, ami órákig a tánctéren bírta tartani a folyamatos extázisban élő publikumot.

Kivételes időszak volt ez, ritka csillagóra, amikor az emberek (az ő hűséges közönsége) még reménykedtek és úgy érezték, mindent lehet. Ennek jegyében lett az 1991-ben alakult, akkor még illegális Tilos Rádió alapító tagja, idővel zenei szerkesztője – s haláláig aktív műsorkészítője. A kilencvenes évek az elektronikus tánczenék áttörését hozták itthon és világszerte – ennek egyik legkorábbi képviselője volt DJ Palotai, de számos műfaj meghonosításában is kulcsszerepet játszott. A Budapesti Nagycirkuszba szervezett első itthoni jungle- és drum and bass-bulin is ő volt a főszereplő, akárcsak megannyi, Cadik Palkóval közösen vitt, mára oly sokak által nosztalgiával emlegetett Rewind-bulin. Menet közben számtalan, többnyire szinkópált, „tört” ütemekben és a basszushangokban gazdag „jövőzenei” alműfaj meghonosításában is kulcsszerepet játszott. Máig sokan emlékeznek a Tilos-partikon vagy a már kilencvenes évektől gomba módra szaporodó szabadtéri spontán fesztiválokon játszott szettjeire. A professzionálisabb, nagyobb pénzt megmozgató nyári fesztiválszíntérrel ugyanakkor már nem volt ilyen szerencséje: idővel, néhány konfliktust követően, nem hívták ezekre. Meglehet, minden zenei kalandjára nem tudták elkísérni valahányan azok közül, akik régóta csodálták a pályafutását – de minden pályatársára és hűséges, nyitott közönségére is ihletően hathatott az, ahogy folyton kész volt a rögtönzésre, improvizációra, hogy folyton felborítsa az inkább mások fejében létező forgatókönyvet. Hozzáállására, elhivatottságára jellemző volt sokszor hangoztatott példája: újságból is csak a mai érdekes, meg mondjuk a húsz évvel ezelőtti, a tegnapi újság viszont már senkit sem érdekel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.