Legtöbbször úttörőként hivatkoznak rá, és erre több tekintetben valóban rászolgált. Nem mintha ő lett volna az első DJ az országban – már ha ezalatt nem csupán azt értjük, hogy valaki gondosan megválogatja a szettjébe való zenéket, de azokat össze is keveri, sőt ez egésznek még holmi értelme, íve, dramaturgiája is lesz. De már a kezdeteknél, és később, pályatársaival összevetve is kivételes volt, ahogy az egyre irtózatosabb mennyiségű, idővel szinte feldolgozhatatlan tömegben özönlő új zenékből kihallotta a leginkább jövőbe mutató, legizgalmasabb darabokat. Ráadásul nem a könnyebb irányba mozdult el: szettjei éppen azért lehettek olyan futurisztikusak, mert úgy tűnt, mintha már a jelenben is a jövő zenéjét játszaná. Interjúinak többségében nem győzte hangsúlyozni, milyen fontos volt számára a kultikus szórakozóhely, ahol rendszeresen fellépett, s akkori élete javát töltötte. Első rajongói az 1989-ben, a rendszerváltás lázában megnyílt Tilos az Á rezidens lemezlovasaként ismerték meg: azt a műfaji határok nélküli szabadságot, a rendezett, jelentéssel bíró sokszínűség varázsát érezhették meg, ami órákig a tánctéren bírta tartani a folyamatos extázisban élő publikumot.
Kivételes időszak volt ez, ritka csillagóra, amikor az emberek (az ő hűséges közönsége) még reménykedtek és úgy érezték, mindent lehet. Ennek jegyében lett az 1991-ben alakult, akkor még illegális Tilos Rádió alapító tagja, idővel zenei szerkesztője – s haláláig aktív műsorkészítője. A kilencvenes évek az elektronikus tánczenék áttörését hozták itthon és világszerte – ennek egyik legkorábbi képviselője volt DJ Palotai, de számos műfaj meghonosításában is kulcsszerepet játszott. A Budapesti Nagycirkuszba szervezett első itthoni jungle- és drum and bass-bulin is ő volt a főszereplő, akárcsak megannyi, Cadik Palkóval közösen vitt, mára oly sokak által nosztalgiával emlegetett Rewind-bulin. Menet közben számtalan, többnyire szinkópált, „tört” ütemekben és a basszushangokban gazdag „jövőzenei” alműfaj meghonosításában is kulcsszerepet játszott. Máig sokan emlékeznek a Tilos-partikon vagy a már kilencvenes évektől gomba módra szaporodó szabadtéri spontán fesztiválokon játszott szettjeire. A professzionálisabb, nagyobb pénzt megmozgató nyári fesztiválszíntérrel ugyanakkor már nem volt ilyen szerencséje: idővel, néhány konfliktust követően, nem hívták ezekre. Meglehet, minden zenei kalandjára nem tudták elkísérni valahányan azok közül, akik régóta csodálták a pályafutását – de minden pályatársára és hűséges, nyitott közönségére is ihletően hathatott az, ahogy folyton kész volt a rögtönzésre, improvizációra, hogy folyton felborítsa az inkább mások fejében létező forgatókönyvet. Hozzáállására, elhivatottságára jellemző volt sokszor hangoztatott példája: újságból is csak a mai érdekes, meg mondjuk a húsz évvel ezelőtti, a tegnapi újság viszont már senkit sem érdekel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
