rés a présen

„Az alacsony valószínűségű dolgok ragadnak el”

Zsuffa Péter szerkesztő, műsorvezető, dj

  • rés a présen
  • 2017. november 26.

Zene

rés a présen: Általában zenei idegenvezetőként tüntetnek fel a programoknál, ha épp dj vagy. Mit takar ez a meghatározás?

Zsuffa Péter: Igazából semmit, csak jól hangzik. A Szimpla kertben több mint 13 éve játszom rendszeresen, ráadásul van olyan nap, amikor álnéven. Például most éppen DJ Rezsó Rezső vagyok szórványban, de voltam már DJ Olga Húga, DJ Gyalu Gyula, DJ Tófalvi Tifani. A név, a titulus nem számít.

rap: Csak egyik profilod a zenelejátszás, hogyan következett ez a többiből, és milyen viszonyban van velük?

ZSP: Folyamatában jött létre, és szoros kapcsolatban állnak. Gyerekként már mindenen doboltam, ide értve a játék gitár hátulját is, 13 évesen már volt dzsesszzenekarom: a Kis Szeptim, ha jól emlékszem. Aztán a Salgótarjáni Jazz Sextet jött – ez valójában trió volt, de a hangszereket is bevettük a bandába – Nagy Jánossal a zongoránál, Sebestyén Norbival a gitároknál. Az egész családom képző- vagy iparművész, és hivatalosan én is rajz- és vizuális kommunikáció tanár vagyok. Peter Zsuffa Lightpainter néven a Facebookon is fellelhető a képzőművészeti tevékenységem. A rádiózásba már felnőttként fogtam bele, és szerintem ugyanazt csinálom a rádióműsorokban, mint amit a dj-pultban, illetve a fényképezőgépem mögött.

rap: Hol lehet találkozni veled, és milyen zenékre számítsunk?

ZSP: Van, amikor a Szépművészeti Múzeum hív tematikus zenei feladatra valamely rendezvényére, van, amikor beesik egy-egy meghívás, de a Szimpla kert a legfontosabb. A zene alkalmazott művészeti ág. Mindig adott feladata van, amit tudni kell definiálni. Érdekes, hogy kezdetben zenélni jöttem a Szimplába, aztán próbáltam akkora szárnyakat növeszteni, ami be tudja fedni a teret, később rezgettem a Szimplát, azaz „kvantumosra” csináltam a hangulatot. Mára elmondhatom, a Szimpla egy testrészem.

rap: Tapasztalataid szerint hogyan változtak a helyek, amióta „kvantumosan” rezegteted a lemezeket?

ZSP: Nem igazán változnak. A zene nagyon problémás dolog volt ezeken a helyeken régen és most is. Sose tudhatom meg igazán, hogy a másik mit hall abból, amit én. Részben ezzel magyarázom, hogy a rockabilly az én fejemben már nehezen áll össze zenévé, önálló hangok sorozatának tűnik inkább. A közönség újabb és újabb generációi jönnek, haladnak az útjaikon, régi és új helyeken, aztán családot alapítanak, és éjjelente büfiztetnek bulizás helyett. De amíg itt vannak, remélem, hasonlót hallanak, mint én, amikor játszom.

rap: Az éterben hol mozogsz?

ZSP: Starsky és Hát Jazz Klub, Rádió7 Eger, Est FM, Radiocafé, Rádió Q. stb. – sokfelé voltam és vagyok. 2002 óta Zsuffa Péter Jazz Klub néven több rádióállomást is érintő heti 2 órás műsorfolyamot hoztam létre. Ez szól Berlinben a Multicult FM-en, Romániában, Erdélyben több frekvencián, és persze idehaza sokfelé. A pontos számukat nem is tudom, mert a rádióadók jönnek-mennek, volt, hogy 50 felett volt a számuk, most úgy 30–35 adón szólhatok idehaza.

rap: Mi szórakoztat a legjobban?

ZSP: Az alacsony valószínűségű dolgok ragadnak el. Például egy Egerben talált jókora vulkanikus bazaltot elvittem Győrbe kocsival, csak azért, hogy ezzel okozzak fejtörést a pár ezer év múlva itt kutakodó geológusoknak. Továbbá imádom a félreértéseket, ha valaki párát töröl kocsija ablakán, mindig visszaintegetek neki.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.