rés a présen

„Az alacsony valószínűségű dolgok ragadnak el”

Zsuffa Péter szerkesztő, műsorvezető, dj

  • rés a présen
  • 2017. november 26.

Zene

rés a présen: Általában zenei idegenvezetőként tüntetnek fel a programoknál, ha épp dj vagy. Mit takar ez a meghatározás?

Zsuffa Péter: Igazából semmit, csak jól hangzik. A Szimpla kertben több mint 13 éve játszom rendszeresen, ráadásul van olyan nap, amikor álnéven. Például most éppen DJ Rezsó Rezső vagyok szórványban, de voltam már DJ Olga Húga, DJ Gyalu Gyula, DJ Tófalvi Tifani. A név, a titulus nem számít.

rap: Csak egyik profilod a zenelejátszás, hogyan következett ez a többiből, és milyen viszonyban van velük?

ZSP: Folyamatában jött létre, és szoros kapcsolatban állnak. Gyerekként már mindenen doboltam, ide értve a játék gitár hátulját is, 13 évesen már volt dzsesszzenekarom: a Kis Szeptim, ha jól emlékszem. Aztán a Salgótarjáni Jazz Sextet jött – ez valójában trió volt, de a hangszereket is bevettük a bandába – Nagy Jánossal a zongoránál, Sebestyén Norbival a gitároknál. Az egész családom képző- vagy iparművész, és hivatalosan én is rajz- és vizuális kommunikáció tanár vagyok. Peter Zsuffa Lightpainter néven a Facebookon is fellelhető a képzőművészeti tevékenységem. A rádiózásba már felnőttként fogtam bele, és szerintem ugyanazt csinálom a rádióműsorokban, mint amit a dj-pultban, illetve a fényképezőgépem mögött.

rap: Hol lehet találkozni veled, és milyen zenékre számítsunk?

ZSP: Van, amikor a Szépművészeti Múzeum hív tematikus zenei feladatra valamely rendezvényére, van, amikor beesik egy-egy meghívás, de a Szimpla kert a legfontosabb. A zene alkalmazott művészeti ág. Mindig adott feladata van, amit tudni kell definiálni. Érdekes, hogy kezdetben zenélni jöttem a Szimplába, aztán próbáltam akkora szárnyakat növeszteni, ami be tudja fedni a teret, később rezgettem a Szimplát, azaz „kvantumosra” csináltam a hangulatot. Mára elmondhatom, a Szimpla egy testrészem.

rap: Tapasztalataid szerint hogyan változtak a helyek, amióta „kvantumosan” rezegteted a lemezeket?

ZSP: Nem igazán változnak. A zene nagyon problémás dolog volt ezeken a helyeken régen és most is. Sose tudhatom meg igazán, hogy a másik mit hall abból, amit én. Részben ezzel magyarázom, hogy a rockabilly az én fejemben már nehezen áll össze zenévé, önálló hangok sorozatának tűnik inkább. A közönség újabb és újabb generációi jönnek, haladnak az útjaikon, régi és új helyeken, aztán családot alapítanak, és éjjelente büfiztetnek bulizás helyett. De amíg itt vannak, remélem, hasonlót hallanak, mint én, amikor játszom.

rap: Az éterben hol mozogsz?

ZSP: Starsky és Hát Jazz Klub, Rádió7 Eger, Est FM, Radiocafé, Rádió Q. stb. – sokfelé voltam és vagyok. 2002 óta Zsuffa Péter Jazz Klub néven több rádióállomást is érintő heti 2 órás műsorfolyamot hoztam létre. Ez szól Berlinben a Multicult FM-en, Romániában, Erdélyben több frekvencián, és persze idehaza sokfelé. A pontos számukat nem is tudom, mert a rádióadók jönnek-mennek, volt, hogy 50 felett volt a számuk, most úgy 30–35 adón szólhatok idehaza.

rap: Mi szórakoztat a legjobban?

ZSP: Az alacsony valószínűségű dolgok ragadnak el. Például egy Egerben talált jókora vulkanikus bazaltot elvittem Győrbe kocsival, csak azért, hogy ezzel okozzak fejtörést a pár ezer év múlva itt kutakodó geológusoknak. Továbbá imádom a félreértéseket, ha valaki párát töröl kocsija ablakán, mindig visszaintegetek neki.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.